Ediția 2013

Pagina 76

2.3. A Mikó Imre Terv célterületének általános gazdasági jellemzői

lamint Dettán (Temes megyében) borítólemez- és furnérlemez-előállító üzemek léte- sültek. A bútorgyárak már inkább a nagy- és középvárosok jellegzetes üzemei – lásd Arad, Brassó, Balázsfalva, Nagyszeben, Nagyvárad, Máramarossziget, Szat- márnémeti, Nagykároly, Tasnád, Zilah, Szilágysomlyó, Szilágycseh, Belényes, Kolozsvár, Szamosújvár, Dés és Beszterce példáját, noha a bútoripar kisebb tele- püléseken is jelen van (például Mezőtelegden). Bizonyos esetekben (például Nagy- szebenben) különösképpen felfutott a bútortermelés, nemcsak az exportlehetősé- gek, hanem a megszaporodó helyi építkezések (szuburbanizáció) miatt is. Említést érdemel még az ugyancsak ehhez az ágazathoz sorolható szamosújvári és a nagy múltú temesvári gyufagyár is.

2.3.2.4. A SZÉKELYFÖLD

Az erdélyi faipar kitüntetett térségét, Székelyföldet érdemes külön is tárgyalni. Az 1950-es évek végéig a faipar, valamint az élelmiszeripar jelentette az ipari ter- melést a Székelyföldön, amelyet csak a 60-as években kezdődött román iparosítási program módosított előbb szerves, majd a lehetőségektől elrugaszkodott módon. A rendszerváltást követően a belföldi felvevőpiac hiányában a termelővállalatok exportlehetőségeket kerestek, és elsősorban fűrészáru formájában értékesítették a faipari termékeket. Jelentős mennyiségű rönk is került exportra, de később az ál- lam betiltotta a nyersanyagként való értékesítést. Az állam támogatja a fa Románi- ában történő magas szintű megmunkálását, és a feldolgozott termékek kivitelét nem köti feltételekhez. Az engedély nélküli kitermelés azonban számos helyen nagy volumenű maradt, ami sok esetben egyes vidéki települések fő vagy pedig egyetlen bevételi forrását jelenti.

A Székelyföldön az egy főre jutó fűrészáru-termelés a romániai átlagot jócskán meghaladja. A 90-es évek nagy, a romániai faipart (is) sújtó válsága a székelyföldi termelés romániai arányának növekedését eredményezte, így a fajlagos mutatók értéke is sokszorosan meghaladja a romániai átlagot. Bár a kitermelt fa mennyisége a kitermelőkapacitások növekedését jelzi, a bútor- iparban is voltak nagyobb befektetések. Ezek többnyire exportszerződésekkel jöt- tek létre, ezáltal biztosítva az előállított termékek felvevőpiacát. A több száz éves múltra visszatekintő bútoripar az 1990-es évtizedben erőteljesen tovább fejlődött. A ténylegesen előállított termelési érték a hivatalos adatoknál magasabb is volt ab- ban az időben, mert ekkor történt meg az erdők tulajdonviszonyainak a rendezése, és jelentős mennyiségű faanyag került nem hivatalosan forgalomba. A kis megren- delő pedig az alacsonyabb ár reményében nem kért számlát a bútorra, és az így

előállított termék sehol nem került nyilvántartásba. A bútorkészítés mellett jelen- tős a fából készült nyílászárók, parketták és egyéb késztermékek gyártása, illetve a hangszergyártás is. A székelyföldi faipar fontos települései: A hagyományos, low-tech ágazatnak tekintett faipar és kapcsolódó feldolgozó- tevékenységei mindegyik jelentős székelyföldi városban (Sepsiszentgyörgyön, Csík- szeredában és Székelyudvarhelyen) egyaránt jelen vannak. A Székelyföld sajátos gazdaságához gépeket gyártó ipar, például a gyergyószentmiklósi meg a csíkszere- dai erdészeti és faipari gépeket gyártó kapacitás, nehezen bírja a nyugati verseny- társak piaci térhódítását.

75

Pagina 77

2. HELYZETELEMZÉS

Háromszéken a fafeldolgozó ágazatban bútorgyár épült Sepsiszentgyörgyön, fa- rostlemez- és bútorgyár Kovásznán, épületasztalos-egység Bodzafordulón. A Szé- kelyföld délkeleti sarkában található elrománosodott Bodzavidék központja Bodza- forduló város, amely a múlt rendszerben faipari központ (1972-ben több mint 2000 munkást foglalkoztatott) és erőteljesen fejlesztett kisváros volt 8200 lakossal. Mellettük számításba kell venni a Maroshévízen ma is jelentős faipart és fafeldol- gozást, illetve a kézdivásárhelyi bútorgyártást.

A felvevőpiacok Az exportorientált és világszínvonalú feldolgozott termékeket előállító legnagyobb vállalatok (mint például a Famos bútorgyár Székelyudvarhelyen) elsősorban a nyu- gat- és észak-európai piacokra koncentrálnak, de speciális termékekkel a világpia- con is megjelenhetnek, lásd a szászrégeni Hora S. A. hangszergyárt, amely a tenge- rentúlon is megvetette a lábát (az Egyesült Államokban, Kanadában és Japánban).

2.3.2.5. A VADGAZDÁLKODÁS

Romániai és európai összevetésben Erdély, de különösképpen a Székelyföld (Ma- ros, Hargita és Kovászna megyék), versenyképes adottságokkal rendelkezik a vadá- szat meg a sporthorgászat fejlesztésére. Vadállománya gazdag (barnamedve, gím- szarvas, vaddisznó, őz, farkas, róka, hiúz, vadmacska, siketfajd, nyírfajd stb. talál- ható meg itt), a székelyföldi vadásztársadalom kapcsolatrendszere pedig fejlettnek mondható. A vadgazdálkodáshoz hozzátartozik a vadásztatás is, amelynek kereté- ben elsősorban a nyugati, fizetőképesebb vadászokat fogadják szívesen. A haté- kony erdő- és vadgazdálkodást hátráltatja az erdős területek reprivatizációs folya- matának teljes zárolása. A vadászterületeket vadásztársulatok bérlik. A bérleti díjak a minőség szerint változnak. Azokon a részeken, ahol medve, szarvas és fajdkakas is van, hektáron- ként magasabb a díj, mint a kevésbé fajgazdag térségekben. A bérleti díjat a fel-

ügyelőségeknek fizetik, ennek fele a terület tulajdonosát illeti meg, a másik rész az állami vadvédelmi alapba kerül. Mivel a vad állami tulajdon, a területek tulajdono- sai nem akadályozhatják a vadászatot, illetve a vadászati létesítmények elhelyezé- sét. Medvét, farkast, illetve vadmacskát kilőni csak a Román Akadémia engedélyé- vel lehet, elsősorban az állomány optimális egyensúlyának a megőrzése érdekében. A többi vad esetében kilövési keretet állapítanak meg a vadásztársulatok javaslatai alapján. A külföldi vadásznak a kilövésekért euróban jóval magasabb összeget kell fizet- nie, mint a hazainak. A vadászható állatok tekintetében az utánpótlás biztosított, a róka kivételével minden fajnál a létszám 8–10 százalékos növekedését jegyezték a 2000-es évek első felében. A leggyakoribb problémák között szerepel, hogy a vadászati értékek védelme

nincs kellőképpen megszervezve, hiányzik a megfelelő védterület a vadállomány szaporítására, illetve a vadorzás problematikája is időről időre felerősödik.

76

Pagina 78

2.3. A Mikó Imre Terv célterületének általános gazdasági jellemzői

2.3.2.6. A KÉPZÉS ÉS A TUDÁSTRANSZFER

Az erdészeti kutatást az Erdészeti Kutató- és Tervezési Intézet látja el, az erdé- szeti felsőoktatás 6 egyetemi központban történik: Brassóban, Suceaván, Nagyvá- radon, Kolozsváron, Temesváron és Bukarestben.

2.3.3. A VÁLLALKOZÁSOK ÉS A MŰKÖDŐ TŐKE

2.3.3.1. A KÜLFÖLDI TŐKEBEFEKTETÉSEK:

A külföldi tőkebefektetések tekintetében Dél-Erdély és a Bánság az országos át- lagnál kedvezőbb pozíciót tudhat magáénak. A térségi szinten mutatkozó jó ered- mények azonban jelentős területi különbségeket takarnak. Míg Arad, Brassó, Szeben és Temes megyék országos szinten is előkelő helyet foglalnak el, addig Fe- hér, Hunyad és Krassó-Szörény megyék már csak közepes szintet érnek el. Északnyugat-Erdély és a Partium tekintetében is hasonló a helyzet. A térség (az Északnyugat-romániai régió) a vegyes vállalatok száma és a jegyzett tőke tekinteté- ben (a 2003-as adatok alapján) régiós összehasonlításban ugyan a harmadik, illet- ve az ötödik helyet foglalja el, a régión belül azonban a megyék igencsak eltérő ér- tékeket képviselnek. Amíg Bihar és Kolozs megye mindkét mutató tekintetében kiemelkedik (2000 vállalat és 120 millió dollár feletti értékek), addig a többi megye leszakadt: a sor végén található Szilágy megye (249 társasággal és 17 millió dollár

értékű tőkével). Az egy lakosra jutó külföldi tőkebefektetések tekintetében az előbbi két tényező esetében megfigyelthez hasonló területi egyenlőtlenségeket tapasztal- hatunk. Kolozs megye vezet 212 USD/fő értékkel, majd nem sokkal lemaradva tőle Bihar megye (195 USD/fő) következik. A középmezőnyt Szatmár megye (106 USD/ fő) képviseli, míg a többi megye csak jóval 100 USD/fő alatti értékekkel rendelke- zik. A külföldi befektetők nagy része a kis- és közepes vállalkozásokat célozta meg. A régióban mintegy 78 ezer cég esetében jelentek meg külföldi befektetők, de közü- lük csupán 87 tekinthető nagyvállalatnak, s ezek közül 48 Bihar megyében műkö- dik. Országos szinten a külföldi tőkével rendelkező kkv-k 37%-át teszik ki az üzle- ti forgalomnak, míg az Északnyugat-romániai régióban ez az érték 43%. Székelyföl- det sem kerülik el a külföldi befektetések. Hargita és Kovászna megyék külföldi működőtőke-állományának 95%-a Magyarországról származik, s ez mintegy 48 mil-

lió USD értéket képvisel. A magyarországi befektetők második legfontosabb célte- rülete – Bukarest után – a Székelyföld. Az 1990 és 2001 között befektetett, 190 mil- lió USD értékű magyarországi tőke 41%-a a román fővárosban, 25%-a pedig a fent említett két székelyföldi megyében lokalizálódott. A dinamikusan fejlődő és na- gyobb létszámot foglalkoztató cégek elsősorban a vegyes vállalatok köréből kerül- nek ki. A térség legnagyobb magyarországi ipari beruházója a Dunapack és a Tiszai Vegyi Kombinát, amelyek Sepsiszentgyörgyön eszközöltek jelentős fejlesztéseket, de említhető a Pannon Plast Holding, amelynek beruházásai Csíkszeredához és Sepsiszentgyörgyhöz köthetők. Székelyudvarhelyen működik az Ikos Conf Rt., amely a romániai textilipar egyik vezető és sikeres cége, vagy az Infopress Rt., amely a nyomdaipar egyik zászlóshajója. A szintén udvarhelyi Melinda Impex Kft. a székelyföldi kereskedelmi vállalatok egyik sikeres, egyszemélyes magánvállalko-

zása, amely építőanyag-nagykereskedelemmel foglalkozik, és a régión kívül is, or-

77

Pagina 79

2. HELYZETELEMZÉS

szágszerte jelentős forgalmat bonyolít le. Számos magyarországi építőanyag és épü- letgépészeti cikk kizárólagos forgalmazója. A Csíki Sör Rt. 2000-ben került az osztrák Brau Union AG, majd annak 2003. évi felvásárlása után a holland Heineken tulajdonába, jelenleg (a 2007. évi névvál- toztatás óta) a Heineken Romania tagja. A Neumarkt sört gyártó, marosvásárhelyi Bere Mureş sörgyárat 2009-ben szintén a Heineken Romania vásárolta fel. Jelentős sikertörténetnek könyvelhető el még a marosvásárhelyi Armedica gyógyszergyár privatizációja, amelynek a Gedeon Richter Romania Kft. a teljes tulajdonosa. Szováta legnagyobb fürdővállalatának, a Salina Invest Rt.-nek a többségi tulajdo- nosai a magyarországi Corvinus Rt. és a Danubius Hotels Rt. Székelyföld gazdaságának újjászervezésében fontos szerep jutott a magyar kor- mány által 1993-ban létrehozott Új Kézfogás Közalapítványnak. Az intézmény tá-

mogatást nyújtott a helyi kis- és közepes vállalkozásoknak, családi és egyéni mező- gazdasági vállalkozóknak, továbbá tőkerészesedést is szerzett néhány vállalkozás- ban. 1999 és 2002 között 793 millió Ft-ot, a teljes támogatás 47%-át Székelyföldön használták fel. A támogatott vállalkozások közel 2/3-a a szolgáltatási szektorból került ki.

2.3.3.2. A VÁLLALKOZÁSSŰRŰSÉG TELEPÜLÉSSZINTŰ ELTÉRÉSEI (PARTIUM, BÁNSÁG ÉS ERDÉLY)

A szóban forgó térségekben közel 390 ezer vállalkozást jegyeztek be 1990 és 2005 augusztusa között. Ezek 70%-a kereskedelemmel foglalkozott. A bejegyzett vállal- kozások közel 30%-a egyéni vagy családi vállalkozás volt. A szövetkezetek csak minimális hányadot – 1% alatti értéket – képviseltek. A bejegyzések időben változó intenzitással történtek. Az 1990 és 1995 közötti időszakra jellemző nagyfokú vállal- kozási kedvet felváltotta a gazdasági recesszió következtében fellépő mély vissza- esés, majd 2001-től ismét növekedés volt tapasztalható a vállalkozások bejegyzésé- nek számában. Az 1995 előtti időszakban a városokban koncentrálódtak a vállal- kozások, viszont 2001 után már a falvakban is erőteljes növekedés mutatkozott. Székelyföldön mintegy 37 000 volt a bejegyzett vállalkozások száma a 2000. évi adatok alapján. A társaságok esetében a bejegyzések nagy hányada (60% fölött) korlátolt felelős-

ségű társaság volt. A részvénytársaságok a bonyolultabb vállalatvezetés és a maga- sabb tőke miatt csak néhány százalékot képviseltek, a kereskedelmi társaságok további formái – a közkereseti társaságok (SNC), a betéti társaságok (SCS) és a be- téti részvénytársaságok (SCA) – pedig csak elenyésző mértékben (2% alatt) része- sedtek. A falusi vállalkozások meghatározó része a jelentős turisztikai vonzerővel rendel- kező és jól megközelíthető településeken működik. Néprajzi régiókban, területileg koncentráltan helyezkednek el. A legsikeresebbek azokon a településeken találha- tóak, ahol a turisztikai látványosság mellett a hagyományos iparágak is fennma- radtak, és amelyek megélhetést nyújtanak számos helyi kisvállalkozónak. A megál- lapítás leginkább a kalotaszegi magyar többségű falvakra igaz, ahol a jegyzett vál- lalkozások ezer főre jutó száma alapján Körösfő (140 vállalkozás), Kalotaszentkirály

(73 vállalkozás) és Gyerőmonostor (53 vállalkozás) az első tíz település között sze- repel a régióban. A román többségű néprajzi régiókban – területileg kevésbé kon- centráltan ugyan, de – szintén felfedezhetünk számos olyan települést, amely a ha-

78

Pagina 80

2.3. A Mikó Imre Terv célterületének általános gazdasági jellemzői

gyományturizmusra szakosodott. Ilyenek például Máramarosban az Iza völgyében Farkasrév (58 vállalkozás/ezer fő) és Sajómező (40 vállalkozás), Máramarossziget környékén pedig Máragyulafalva (37 vállalkozás), Desze (34 vállalkozás) és Szarv- aszó (32 vállalkozás). De ezeken a településeken a hagyományos foglalkozásokra vagy a néprajzi örökségre épülő vállalkozói aktivitást nem magyarázhatjuk kizáró- lagosan a meglévő természeti és gazdasági erőforrásokkal. Az átlagon felüli vállal- kozói kedv meglétében minden bizonnyal szerepet játszanak a társadalmi együtt- élés szabályszerűségeiből eredeztethető gazdaságszervezési minták sajátosságai. Falutörténeti és néprajzi kutatások szerint a különféle hagyományos mesterségek- re történő szakosodás az egymással kapcsolatban álló, hasonlóan specializálódott többi szereplő nyomására alakult ki. Hasonlóképpen ahhoz, ahogy napjainkban a falusi turizmusra szakosodott intézményi hálózatok kiépülnek. A szomszédi, roko-

ni kapcsolatok követésével általában azonosítható az az innovációs lánc, amely az egyes háztartásokat bevonta a falusi turizmus intézményrendszerébe. Szintén ma- gas a vállalkozói aktivitás az olyan falvakban, amelyek természeti látványosságok- kal vagy gyógyforrásokkal rendelkeznek (Félixfürdő, Vércsorog, Jósikafalva, Várad- szentmárton, Bélajablánc). Nagy a vállalkozássűrűség a nagyvárosokhoz közeli falvakban is: ennek megfele- lően a legtöbb vállalkozást a nagyvárosokkal szomszédos településeken jegyezték be. Különösen előnyös a helyzete a forgalmas utak mentén fekvő falvaknak (a Nagy- várad, Kolozsvár, Temesvár, Arad, Nagyszeben, Brassó környéki helységeknek). Kevés vállalkozás jellemzi viszont azokat a községeket, amelyek egykori bányavi- dékeken találhatóak. A monoindusztriális ipari szerkezet miatt a bányák bezárásá- val a munkahelyek nagy része megszűnt, a felszabadult munkaerőt pedig nem

tudta foglalkoztatni a helyben üzemelő csekély számú vállalkozás. Annak ellenére, hogy a kormány 1999–2000-ben hátrányos helyzetűvé nyilvánította ezeket a térsé- geket, és jelentős adókedvezményeket biztosított a vállalkozásoknak, ezek egy része csak papíron alakult meg, illetve tényleges tevékenységét nem az adott településen fejtette ki. Habár az állam végkielégítést fizetett az elbocsátott dolgozóknak, ennek mértéke nem volt elégséges ahhoz, hogy vállalkozást alapítsanak belőle. Ráadásul sokuk vállalkozói tapasztalattal sem rendelkezett, és a piaci lehetőségek sem tűn- tek biztosnak. Amíg a városokban a vállalkozások elterjedését a fontosabb gazdaságierőforrás- tényezők és az ezekkel összefüggő tőkevonzó képesség egyértelműen meghatároz- zák, addig a falvakban más tényezők vizsgálata is szükséges, mert előfordul, hogy azonos erőforrás-konstrukciójú falvak esetén eltérő a vállalkozói aktivitás mértéke.

A vállalkozássűrűséget az alábbi tényezők befolyásolják a leginkább: a földrajzi el- helyezkedés és az infrastrukturális ellátottság, a demográfiai mutatók, az etnikai- vallási összetétel és végül a humánerőforrás- meg a munkaerő-potenciál. A fontos- sági sorrend településenként eltérő, de megyei és régiós szinten vizsgálódva is föl- fedezhetünk különbségeket. Például Kolozs, Krassó-Szörény és Szilágy megye ma- gyarok lakta (és református) falvaiban szignifikánsan nagyobb az ezer főre jutó vál- lalkozások aránya; de Fehér, Brassó és Szeben megyékben a nagyobb mértékű ro- mán (és ortodox) lakosság mutat szorosabb kapcsolatot a vállalkozások gyakoribb előfordulásával. Bihar megyében szintén erős az összefüggés a vállalkozássűrűség és az etnikai szerkezet között, igaz, itt más értelemben: a magasabb arányú roma

79

Pagina 81

2. HELYZETELEMZÉS

népességgel rendelkező községekben alacsonyabb a vállalkozói aktivitás. Bihar és Máramaros megyékben a demográfiai tényezőkön túl az infrastrukturális ellátott- ság is döntőnek bizonyul, míg a kevésbé urbanizált Beszterce-Naszód megyében a humánerőforrás minősége a fő magyarázó faktor.

2.3.3.3. A VÁLLALKOZÓI HAJLAM2

A vállalkozói szerepet előnyben részesítők többsége férfi, nagyobb hányaduk egyetemet végzett, és apjuk is felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Nagyobb a vállal- kozói hajlandóság azok körében, akik a szolgáltatási szektorban dolgoznak, még nem házasok és átlag feletti a jövedelmük. A nemzeti hovatartozás tekintetében a magyarokat nagyobb vállalkozói aktivitás jellemzi. Legtöbben egy vállalkozás üze- meltetésében a jobb anyagi megélhetést és a nagyobb személyes függetlenséget látják. Ez az igény a fiatal pályakezdők, a hazatérő férfiak és a magasan képzett nők esetében többnyire tudatosan tervezett stratégiaként jelenik meg (szívó [pull] fakto- rok). Ellentétben az alkalmazottak esetével, ahol sokan külső tényezők hatására váltanak státuszt, és kezdenek vállalkozásba (toló [push] faktorok). Nem csekély a szerepe ebben a jelenlegi gazdasági válságnak és a nyomában fellépő megszorító intézkedéseknek. Különösen az állami alkalmazottak esetében, ahol a jövedelem-

csökkenés és a vele járó társadalmi pozícióvesztés fejt ki jelentős tolóhatást a vál- lalkozások alapítása felé. A korkedvezményes nyugdíjasok esetében pedig a vállal- kozás az egyik lehetséges eszköz az aktivitás fenntartására. Ugyanakkor viszonylag kevés a kiforrott és tudatosan tervezett vállalkozási el- képzelés. Másfelől a szereplők tisztában vannak a vállalkozás indításának a kocká- zataival is. A legtöbben a tőke, a tudás és a tapasztalat hiányát emelik ki, de meg- említik még a korrupció, a bonyolult ügyintézés és a kiismerhetetlen jogszabályi környezet rizikóját is. A tőkehiány esetében hozzátehetjük, hogy a lakosság nagy részének – noha érzik ennek hasznosságát – nincsenek megtakarításai. A siker el- érésében fontosnak tartják a személyes képességeket (rátermettség, kitartás és pragmatizmus), illetve a kapcsolatokat. Általában annál inkább elgondolkodik va- laki a vállalkozás alapításán, minél kiterjedtebbek a kapcsolatai a politikai és a

gazdasági szféra szereplőivel. Nem elhanyagolható a szűkebb környezetben jelen lévő vállalkozói minták szerepe sem (például a szülők, rokonok és barátok vállalko- zásai). Jelentős segítséget nyújtanak a vállalkozói hajlandóság fokozódásának te- kintetében a vállalkozói képzések. Az ilyen eseményeken részt vevők többsége sze- rint a képzések bátorítólag hatottak/hatnak vállalkozói elképzeléseikre. A potenci- ális vállalkozók közül sokan kiemelten szükségesnek tartják ezeket, többek között az ötletek és a vállalkozói minták hiánya, valamint a relatív informálatlanság ki- küszöbölésének az érdekében. A résztvevők leginkább a pénzügyi, a vállalkozói és a marketingismeretek megszerzése iránt tanúsítanak érdeklődést. A szakmai ta- nácsadási szolgáltatásokat is viszonylag könnyen elérhetőnek gondolják.

2 Csata Zsombor (szerk.): Integrált vállalkozásfejlesztési modell három fejlesztési régió kisváro- saiban. Kutatásjelentés II. Vállalkozások – elvárások, lehetőségek és nehézségek. Cluj-Napoca/Ko- lozsvár, 2011, Centrul de Cercetare a Relaţiilor Interetnice / Etnikumközi Viszonyok Kutatóköz- pontja. [http://www.vallalkozz.ro/docs/kutatasjelentes2.pdf], letöltve 2012. március 10-én.

80

Pagina 82

2.3. A Mikó Imre Terv célterületének általános gazdasági jellemzői

Ugyanakkor egy vállalkozás elindításában fontos hátráltató tényező még a biza- lomhiány, ami megnehezíti a társadalmi együttműködést, beleértve a vállalkozói kooperációt is. Nem véletlen, hogy a vállalkozni szándékozók jelentős része egyedül képzeli el leendő vállalkozása üzemeltetését.

2.3.3.4. ÖSSZEGZÉS

A vizsgált régiók vállalkozásainak és tőkebefektetéseinek a tekintetében az aláb- bi összefoglaló megállapítások kívánkoznak ide. A külföldi befektetések tekinteté- ben Erdély, a Partium és a Bánság a romániai térségek viszonylatában jó helyet foglal el. A régiókon belül ugyanakkor jelentősek az eltérések az egyes megyék és még inkább az egyes települések között. Elmondhatjuk, hogy a legjobb helyzetben a határ menti, a forgalmas, országos és nemzetközi jelentőségű főútvonalak men- tén fekvő, illetve a nagyvárosok közelében elhelyezkedő települések vannak. Érde- mes kiemelni, hogy a Székelyföldre a külföldi működő tőke legnagyobb hányada Magyarországról érkezik. A vállalkozások tekintetében jelentős az eltérés a falvak és a városok között. Míg a városokban a vállalkozások elterjedését leginkább a gazdasági tényezők magya- rázzák, addig a falvak esetében sokkal árnyaltabb a kép. A gazdasági tényezők

mellett a falvakban a demográfiai jellemzők, az etnikai és a vallási összetétel, a hu- mánerőforrással kapcsolatos kérdések, az infrastrukturális ellátottság, valamint a természeti potenciál szerepe hangsúlyosabb. Legsikeresebbek azok a települések, ahol a turisztikai látványosságok mellett fennmaradtak a hagyományos iparágak, amelyekre vállalkozások építhetők, míg a legnehezebb helyzetben az egykori bá- nyászfalvak vannak.

2.3.4. INNOVÁCIÓ ÉS K+F

2.3.4.1. AZ INNOVÁCIÓ ÉS A K+F ROMÁNIAI HELYZETE

2009-ben Románia 551 millió eurót költött kutatás-fejlesztésre (K+F), ami az or- szág GDP-jének 0,48%-át jelentette. Ez jóval elmarad a 2% körüli EU-átlagtól, amelynek elérését 2020-ra tervezik a román döntéshozók. Ugyanakkor az uniós tagsággal megnyíló támogatási lehetőségek óriási hajtóerőt jelenthetnek a kitűzött cél elérésében, hiszen a 2007–2013 közötti időszakban elméletileg kb. 646 mil- lió euró áll rendelkezésre a gazdasági versenyképesség innovációalapú növelésére. A kitűzött cél megvalósításához azonban a magánszféra K+F-re fordított kiadá- sainak a jelenlegi szint hat-hétszeresére kellene növekedniük, ami komoly finanszí- rozási többletigényt jelent. Ráadásul az ország kutatóinak a száma mindössze egy- harmada a K+F szektorban foglalkoztatottak európai uniós átlagának, ami azt je- lenti, hogy 2020-ig évente kb. 2500–3000 új kutatói munkahelyet kellene teremteni az ambiciózus cél elérése érdekében.

Ugyanakkor az ország K+F lehetőségeit befolyásoló legsúlyosabb hatású gyenge- ségek között említendő az „agyelszívás” továbbra is erős jelensége, a kockázati tő- kealapok szerény jelenléte, valamint a további finanszírozási nehézségek. Romániában a köz-, illetve az állami szféra legfontosabb K+F orientált intézmé- nyeinek természetesen a jelentősebb felsőoktatási intézmények és az állami kuta-

81

Pagina 83

2. HELYZETELEMZÉS

tóintézetek számítanak. Ez utóbbiak területi elhelyezkedése meglehetősen kon- centrált, mint ahogy az alábbi táblázat is jelzi:

24. táblázat: Az állami K+F intézetek (44) száma, fenntartóik alapján (2009)

Bukarest és Erdélyi Más romániai Minisztérium Ilfov megye régiók régiók Oktatási Minisztérium – Tudományos 14 2 2 Kutatások Nemzeti Hatósága Gazdasági Minisztérium 5 1 2 Közlekedési és Infrastruktúra Minisztérium 3 0 0 Kommunikációs és IT Minisztérium 2 0 0 Munkaügyi, Családvédelmi és Szociális 2 0 0 Minisztérium

Közegészségügyi Minisztérium 2 0 0 Környezetvédelmi Minisztérium 1 0 2 Mező-, Erdőgazdasági és Vidékfejlesztési 3 1 2 Minisztérium Összesen 32 4 8

A fenti intézmények természetesen nem foglalják magukban a közszféra összes K+F intézményét (amelyek száma 260 feletti, beleértve a felsőoktatási intézménye- ket, az akadémiai kutatóintézeteket, a kutatóközpontokat stb.), de mindenképpen a legaktívabb szereplői a romániai K+F szférának. Mellettük a magán- és felsőokta- tási szféra intézményeinek a hatása már-már marginális. Az erdélyi térségben csak Temesváron, Kolozsváron és Brassóban működnek állami kutatóintézetek, fő kutatási területeik az elektrokémia, a forrasztóanyagok, az anyagvizsgálat, az izotópok és a molekuláris technológiák, valamint a növényter- mesztés (a burgonya-, illetve a céklatermesztés). Romániában a K+F és innovációt szolgáltató szervezetek közül a négy legfonto- sabb kategóriát az először 2003-ban megjelenő tudományos és technológiai par- kok, a technológiatranszfer-központok, a technológiai információs pontok és az üz-

leti/vállalkozói inkubátorházak adják. Az utóbbiak már a 90-es évek második felé- ben megjelentek az országban, nyugati mintára és finanszírozással, de túlnyomó többségük nem is élte túl a külföldi donorszervezet pénzügyi hozzájárulásának megszűnését. A helyzeten Románia uniós csatlakozása és az európai uniós forrá- sok hozzáférhetősége jelentősen javított, így ezek az inkubációs szervezetek remél- hetőleg hosszabb távon is meg tudnak gyökerezni, illetve számuk gyarapodni fog. Sajnos a fenti szervezetek területi megoszlása szintén rendkívül egyenlőtlen az országban: Bukarest túlsúlya csak a technopolisz jellegű parkoknál és a viszonylag nagyszámú, illetve egyúttal a legelterjedtebb típusnak tekinthető technológiai in- formációs központoknál (amelyek üzemeltetője sok esetben a megyei kereskedelmi és iparkamara) nem érvényesül abszolút mértékben. 2008-ban az 55 szervezetet átfogó és a Tudományos Kutatások Nemzeti Hatósága által felügyelt RENITT – In-

nováció és Technológiai Transzfer Nemzeti Hálózat tagjainak 47%-a Bukarestben és környékén összpontosult, míg a három erdélyi régióra 29%-uk jutott.

82