Ediția 2013

Pagina 68

2.2. A Mikó Imre Terv célterületének társadalmi jellemzői

A fenti táblázat azt mutatja: miként aránylanak tudományterületenként a romá- niai magyar beiskolázási számok a székelyföldi helyek számához. Látható, hogy az átlagot (50,76) a mérnöki-műszaki terület haladja meg nagymértékben, a középér- ték fölé emelkedik még a neveléstudomány is, ám átlag alatt marad a közgazdaság- tudomány, valamint a humán tudományok, illetve a nyelv- és irodalomtudomá- nyok területe.

A Partium és a Bánság A partiumi felsőoktatás kapcsán lényeges, hogy Bihar megyében a Partiumi Ke- resztény Egyetem látja el a magyar hallgatók igényeit, valamint Szatmár megyében a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozata. Az előbb említett két intéz- mény 811 helyet kínált az idén, ebből csupán 246 tandíjmentes.

22. táblázat: A Partium részesedése a jelentősebb magyar nyelvű felsőoktatási tudományterületekből

A helyek száma A helyek száma %-os Képzési ág (Románia) (Partium) arány Neveléstudományok 857 166 19,37 Közgazdaság-tudományok 815 225 27,60 Humán tudományok, nyelv- 524 190 36,26 és irodalomtudomány Műszaki és mérnöki tudományok 418 0 0,00 Összesen 2 614 581 22,22

Belső-Erdély Felsőoktatás terén Kolozs megyében kiemelendő a Babeş–Bolyai Tudományegye- tem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara, illetve a Pro- testáns Teológiai Intézet. Ezek az intézmények várják a magyarul tanuló fiatalokat, biztosítva az országos magyar helyek 45,20%-át. A tudományterületek szerinti bon- tás (22. sz. táblázat) alapján megállapítható, hogy Kolozs megyében nem a főbb tudományterületeknek megfelelő szakok működnek elsősorban, hisz ezek a terüle- tek csak a helyek 26,43%-át összesítik Kolozsváron.

23. táblázat: A Kolozsváron működő jelentősebb felsőoktatási tudományterületek aránya

A helyek száma A helyek száma %-os Képzési ág (Románia) (Kolozs megye) arány Neveléstudományok 857 204 23,80 Közgazdaság-tudományok 815 210 25,77 Humán tudományok, nyelv- és 524 209 39,88 irodalomtudomány Műszaki és mérnöki tudományok 418 68 16,27 Összesen 2 614 691 26,43

67

Pagina 69

2. HELYZETELEMZÉS

2.3. A MIKÓ IMRE TERV CÉLTERÜLETÉNEK ÁLTALÁNOS

GAZDASÁGI JELLEMZŐI

2.3.1. AZ AGRÁRIUM ÉS AZ ÉLELMISZERIPAR

2.3.1.1. A ROMÁN MEZŐGAZDASÁG SZEREPE ÉS TULAJDONVISZONYAI

A román mezőgazdaság csökkenő részesedése ellenére a mai napig jelentős sze- repet játszik az ország GDP-jének a megtermelésében, hisz ennek közel 12%-át adta 2005-ben. A mezőgazdaság tulajdonviszonyainak az átalakulása közvetlenül a rendszerváltozást követően megkezdődött, mára a mezőgazdasági területek több mint 98%-a magánkézben van. Bár a hivatalos statisztikákban ez a szám szerepel, az adat némileg megtévesztő, ugyanis a magyarlakta területeken nagy nehézséget okozott a tulajdonviszonyok átvezetése, aminek eredményeképpen egyes területe- ken a tulajdonviszonyok rendezetlenségének problémája mind a mai napig fennáll. A művelés és a területek nagysága szerint Romániában három termelési egységet különítenek el: a jogi személyiséggel rendelkező, elsősorban üzleti alapon és piacra termelő gazdasági társaságokat; a családi gazdaságokat és az egyéni gazdaságokat. A családi és egyéni gazdaságokat a statisztikák többsége egy kategóriaként kezeli.

Az ország termőterületeinek tulajdonjogi megoszlása és ebből adódó birtokosi rendszere duális jelleget mutat. Romániában több mint 4 millió egyéni és családi gazdaságot tartanak számon, amelyek a megművelhető földterület 55%-ával ren- delkeznek. Ezzel szemben körülbelül 22 ezer jogi személyiségű társaság rendelke- zik a földterületek 45%-a felett. Az átlagos, jellemző birtokméret a családi gazdasá- gok esetében 2–3 ha közötti. A gazdasági társaságok birtokolta terület viszont átla- gosan 300–400 ha, de nem ritka a több ezer hektáros birtokméret sem. A nagy gazdaságok sok esetben külföldi társaságok, konszernek tulajdonai vagy részei. Ebből kifolyólag nagymértékben gépesítettek, és elsősorban alapanyagokat termelnek exportra, azaz intenzív termelést folytatnak. A családi gazdaságok ter- melési folyamatai az előbbiekkel szöges ellentétben álló jellemvonásokat mutatnak. A mezőgazdaságból élő réteg átlagos életkora magas és egyre nő, a termeléshez

szükséges gépparkkal nem rendelkezik, illetőleg ha van is gépparkja, azt nem hasz- nálja ki optimális mértékben. Viszont a duális szerkezetnek köszönhetően az or- szág gépellátottsága folyamatosan emelkedett, és kielégítő szintet mutat a szektor egészének a tekintetében. Erdély egyes térségeiben a mezőgazdasági termelés mindig is meghatározó sze- repet játszott. Bár az agrárágazat a modern gazdasági viszonyok közepette folyama- tosan teret veszít, mégis jelentős arányt képvisel a lakosság foglalkoztatottságának a viszonylatában, főként a vidéki területeken. A térség népességmegtartó erejének fokozása, valamint a vidéki térségek fejlesztési céljainak megvalósulása érdekében szükség van a régió ökológiai és ökonómiai adottságaira épülő, a komparatív elő- nyöket kihasználni tudó agrártevékenységek ösztönzésére. A negatívumok ellenére a közelmúltban több pozitív változásnak is tanúi lehettünk a székelyföldi élelmi-

szer-ipari termelésben és kiskereskedelemben. A fokozódó versenyben jelentősen bővült a termékkínálat, javult a minőség, megjelentek a helyi termelői, majd keres- kedelmi márkák (Góbé termék, Székely termék stb.). A termelők felismerték, hogy

68

Pagina 70

2.3. A Mikó Imre Terv célterületének általános gazdasági jellemzői

a házias jellegű, hagyományos termékek jelenthetik azt az egyediséget, amelyre építhető a versenyelőny, és a kitörési pont akár a bio minősítés megszerzése is le- het. Sokan olyan házi jellegű terméket állítanak elő, amely ténylegesen biotermék, de a kategóriába történő besoroláshoz szükséges engedélyt általában nem szerez- ték meg, illetve nem történt meg a termőterületek megfelelő minősítése. A területi fókusz elsősorban a Partiumra és a Székelyföldre irányul, figyelembe véve a két régió közötti jelentős különbségeket.

2.3.1.2. A NÖVÉNYTERMESZTÉS

A mezőgazdasági termelésre alkalmas területek nagysága megközelíti az ország területének 62%-át, bár ez az adat az egyes megyék vonatkozásában értelemszerű- en jelentős eltéréseket mutat. A rendszerváltozás idején a román mezőgazdaságban a növénytermesztés és az állattenyésztés szerepe közel azonos volt. Mára ez az arány jelentősen eltolódott a növénytermesztés irányába, ami megközelíti a 70%-ot, de ebben a tekintetben is jelentősek a megyei szintű eltérések. A növénytermesztésben jellemzően a szemes gabonák aránya a legmagasabb, rajtuk kívül még meghatározó az olajos magvak, a napraforgó, a cukorrépa és a burgonya termesztése, valamint emelkedett a zöldségtermesztés részaránya is. A gyümölcstermesztés részaránya az elmúlt húsz évben jelentősen visszaesett, elsősorban a nagy termelőgazdaságok felbomlásának tulajdoníthatóan. A növény- termesztésben az átlagtermések fokozatosan emelkedtek az elmúlt húsz évben, de

még így is elmaradnak az EU középértékétől.

2.3.1.3. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS

Az állattenyésztés szerepe a román mezőgazdaságban a rendszerváltozás óta visszaesett. A tenyészállatok száma is ennek megfelelően lecsökkent, de e változás- ban is vannak területi eltérések. Míg a belső-erdélyi részeken nem egyenlő mérték- ben, de egyértelműen visszaesett minden tenyészállat száma, addig a Partium déli részein a visszaesés nem érintett minden tenyészállatot, mert például a sertésállo- mány számában kismértékű növekedés következett be a nemzetközi tőkebefekte- tésnek köszönhetően. Az állattenyésztés fő irányait a szarvasmarha- és a sertéste- nyésztés adja. Emellett még a baromfitenyésztés szerepe emelhető ki. További, je- lentősebb állatszámmal bíró ágazatok a juh- és a kecsketenyésztés. A lovak számában kismértékű visszaesés, illetve a kérdéses területtől függően kismértékű növekedés tapasztalható. Ez részben annak köszönhető, hogy a családi gazdaságok gépek hiányában lóval végzik a földművelési munkálatokat.

A román mezőgazdaság egyik nagy kihívása, hogy a jövőben az állattenyésztést felfejlessze, és ehhez mérten a növénytermesztésben is nagyobb szerep jusson a takarmánygabona termelésének.

2.3.1.4. AZ ÉLELMISZERIPAR

A román élelmiszer-ipari termékek keresletét elsősorban a jövedelemszint és a fogyasztási szokások határozzák meg. A rendszerváltozással Románia elvesztette a szovjet blokk piacainak, vagyis saját exportpiacainak a jelentős részét. Ennek ered- ményeként a rendszerváltozást követően a román mezőgazdaság a belső piac kielé- gítésére állt át. Az EU-csatlakozás megindulásával azonban a mezőgazdaságot és a

69

Pagina 71

2. HELYZETELEMZÉS

belső piacot védő vámrendszert fokozatosan le kellett építeni. A 2000-es években meginduló gazdasági fejlődés által generált fogyasztásnövekedés kielégítése ennek a folyamatnak a hatására már importból történt. A piacok megnyitásával párhuza- mosan jelentős nemzetközi cégek is megjelentek a mezőgazdaságban, amelyek szá- mottevő tőkeinvesztíciót hajtottak végre a kereskedelemben is. Ez a családi gazda- ságok amúgy is alacsony versenyképességét tovább csökkentette a magas szállítási és tárolási költségek terhe miatt. A családi gazdaságok piaci körülményeit tovább nehezítették a közvetlen élelmiszer-kereskedelembe és -értékesítésbe belépő nem- zetközi hálózatok, amelyek nem tudják, és nem is akarják befogadni a családi gaz- daságok kis mennyiségű és inhomogén termékeit. A családi gazdaságok helyzete a jövőben tovább romolhat, valószínűleg ebből kifolyólag az elkövetkező évtizedekben a földterületek további koncentrációja, valamint további nemzetközi tőkebeáramlás

várható.

2.3.1.5. A SZÉKELYFÖLD

A Székelyföldet azért indokolt külön tárgyalni, mert a fent felvázolt viszonyokhoz képest a terület jellemzői és viszonyai jelentősen eltérnek. A Székelyföldön a termő- területek jelentős hányadának minősége meg fekvése nem kedvez a mezőgazdasá- gi termelésnek, és így a román földminőség-besorolás alapján nem ritka, hogy a legrosszabb kategóriába kerültek. Ennek folytán Székelyföldön nagyobb a súlya az állattartásnak, azon belül is a legeltető extenzív állattartásnak. A domborzati viszo- nyokból adódóan a mezőgazdasági területek csekély hányadával szemben igencsak magas az erdőterületek aránya (35%). Sajnos összességében a mezőgazdaság által megtermelt javak reálértéke nem mutatott növekedést az elmúlt évtizedben, ami megfelel a mezőgazdaság nemzetközi tendenciáinak.

A növénytermesztés A növénytermesztésben a burgonyatermesztés aránya jelentősen meghaladja az országos átlagot, míg az olajos növények termesztése majdnem teljesen hiányzik. A gabonatermesztés feltételei rosszabbak az országos átlagnál, s ezeket még tovább rontja a felaprózott birtokrendszer és az elöregedő mezőgazdasági társadalom. Meg- lepő folyamat azonban a napraforgó vetésterületének a növekedése. Továbbá a nö- vénytermesztés speciálisan Székelyföldre jellemző ága a gyógynövények és aromás fűszernövények termesztése, amelyekben eleve nagyon gazdag a vidék. Tudatos termesztésük jelentős potenciált rejt magában, de még nem terjedt el. Végül a szé- kelyföldi növénytermesztésnek is fő prioritása a jövőre nézve, hogy az állattenyész- tés fejlődésével egyre több takarmánygabona termelését tegye lehetővé.

Az állattenyésztés A domborzati viszonyok, valamint a mezőgazdasági termelésből kivont területek Székelyföldön a félintenzív állattenyésztésnek kedveznek. A burgonyára épülve a sertéstenyésztési ágazat az, amelyik felfutott. A sertéstartás mellett jelentős a juh- tenyésztés súlya is. Ez az ágazat a nemzetközi tendenciákhoz igazodva fokozatosan áll át a négyes hasznosításról (gyapjú, tej, hús és bőr) a hatékonyabb és speciali- záltabb, ugyanakkor piacképesebb kettes hasznosításra. A baromfitenyésztésnek

70

Pagina 72

2.3. A Mikó Imre Terv célterületének általános gazdasági jellemzői

is vannak még jelentős szereplői Székelyföldön, bár a családi gazdaságok elsősor- ban saját fogyasztásra termelnek.

A helyi gazdaság Az elmúlt húsz év gazdasági-globalizációs folyamatai alapján bebizonyosodott, hogy egy gazdaság sem lehet sikeres csupán a külföldi működő tőke áramlására, illetve az ezeken alapuló befektetésekre építve. Európában az életképes és sikeres gazdaságok gerincét a helyi kis meg közepes termelők képezik, a vállalkozók és a szolgáltatók, akik a helyi erőforrásokra (a humán, a szellemi és az anyagi javakra, továbbá a termékekre stb.), valamint a helyi szereplőknek (az önkormányzatoknak és intézményeiknek, a szakmai szövetségeknek és szervezeteknek, a civil szférának és a helyi polgároknak) az összefogására támaszkodva, térségi és helyi specifikus megoldásokat alkalmazva elsősorban a helyi, illetve a térségi gazdasági igényeket elégítik ki. A helyi gazdaság elsődleges forrása a helyi mezőgazdaság és az ehhez szorosan kapcsolódó termékek. A helyi gazdaságfejlesztés elsődleges célja, hogy a

helyben képződő jövedelmek minél nagyobb arányban a helyi társadalom javát szolgálják. Ezt a célt ma már nem lehet piaci protekcionizmussal megvalósítani, hanem olyan hozzáadott értéket kell teremteni, amely nemcsak önellátó módon a régió fogyasztói igényeit elégíti ki, hanem kivitelből származó jövedelemtermelésre is képes, ezáltal juttatva további forrásokhoz a helyi gazdaságot. A helyi termékek és szolgáltatások nem elhanyagolható elsődleges piacát jelentik az önkormányzatok, illetve az egyházak által fenntartott intézmények, az állami és a kormányzati szervezetek, valamint a kereskedelmi egységek, az ipari létesítmé- nyek és a vállalkozók. Ezzel szemben a másodlagost a turisztikai és a bel-, valamint a külgazdasági értékesítés jelenti, ami további kiegészítő jövedelmeket generálhat a térség számára. Erdély gazdasága, illetve a térség magyarságának a megmaradása szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy a mezőgazdaságon és helyi kézművessé-

gen alapuló helyi gazdaságokban rejlő lehetőségeket minél jobban kiaknázzuk. Az elmúlt két-három évben már beindultak a pozitív változások, elsősorban a turiz- must mint szektort kiegészítő tényezők területén, ami főképp a helyi termékek brandjeinek megjelenésében nyilvánul meg. Számos helyi termék-brand indult út- nak: Góbé termék, Székelygyümölcs, Székely termék, Székelyföldi termék, Legen- dás termékek, Átalvető termékek. A helyi termékek márkásodási folyamata rövid időn belül népszerű lett a helyi közösségek körében, és a közeljövőben várhatóan a turisták figyelmét is fokozottabban felkelti. A helyi gazdasági fejlesztések elsődleges fókuszát a magyarok által tömbben lakott területek jelentik – vagyis a Székelyföld, a Csángóföld és a Partium.

2.3.2. AZ ERDŐ- ÉS VADGAZDÁLKODÁS

2.3.2.1. AZ ERDŐGAZDÁLKODÁS

Románia erdőalapja 6 millió 400 ezer hektár, és az ország területének 27 száza- lékát teszi ki. Ebből 6 millió 300 ezer hektár erdő, és ennek több mint a fele véder- dő jellegű. A domborzati formák szerint 10,9% sík vidéki erdő; 37,2% dombvidéki erdő és 51,9% hegyvidéki erdő, tehát a legtöbb erdő hegyvidéken található. A ha-

71

Pagina 73

2. HELYZETELEMZÉS

sonló környezeti tényezőkkel rendelkező európai országokkal szemben Románia er- dőben szegény. Az erdősültség 26,7%, míg az európai átlag 32,8%, ami kontinen- sünk viszonylatában a 13. helyhez elegendő. Erdélyi viszonylatban a szélső értékek 3,2% (a partiumi sík vidékek, különösen Temes megye) és 35% (a Székelyföld). Az erdők 69%-a lombos erdő (bükk 31%, tölgyek 18%, egyéb kemény lombos fafajok 15% és egyéb lágy lombos fafajok 5%), 31% fenyőerdő (lucfenyő 23%, jege- nyefenyő 5%, vörös-, erdei- és egyéb fenyőfélék 3%). Az élőfakészlet 1340 millió m3, ebből 36% bükk, 30% lucfenyő, 11% pedig tölgyfélék. Az évi folyónövedék 34 millió m3. Az évi kitermelhető fatömeg 18,7 millió m3.

További érdekes adatok:

• • Romániában még mindig van 280 000 ha érintetlen erdő, bár ez már csak fele

a 30 évvel ezelőttinek. Ennek 99%-a hegyvidéken, 1%-a pedig a Duna-deltá- ban található.

• • Itt él Európa nagyragadozóinak a zöme, éspedig a medveállomány 60%-a

(azaz 5600 példány), a farkasok 40%-a (3000 példány) és 1500 hiúz.

• • A faipar biztosítja az ország exportjának 9%-át, a nemzeti össztermelésnek

pedig a 3,5%-át.

• • A kitermelt fatömeg 75%-át a kereskedelemben értékesítik, míg 25%-át a tu-

lajdonosok maguk használják fel.

• • A bútorexport meghaladja az évi 1 milliárd eurót.
• • A fűrészipar több mint 85 000 munkahelyet biztosít.
• • Az országban összesen 42 000 km erdei út van, ami 6,5 m/ha hosszúságot

jelent. Ez a feltártság Európában a legalacsonyabb. Több mint 2 millió hek- tárnyi erdő gyakorlatilag megközelíthetetlen.

Romániában az állami közhatóság a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztéri- um, az ennek alárendelt területi szakhatóságok pedig a nyolc területi erdészeti és vadászati felügyelőség, amelyeknek egyenként 4-5 megye tartozik a hatáskörébe. Az erdőgazdálkodást a Romsilva nevű állami nagyvállalat látja el az állami köz- tulajdonú erdőkben, valamint szerződéses alapon az önkormányzati és magántu- lajdonú erdőkben, körülbelül 4 millió 200 ezer hektáron. A magán- és önkormányzati erdészetek 1,9 millió hektáron gazdálkodnak. A ma- gánerdészetek a tulajdonosok által létrehozott erdészetek. Erdélyben a magánerdé- szetekben alkalmazott erdészeti szakemberek száma több mint 2300 fő. A Székelyföld erdőállománya különösen gazdag: a régió fenyveseiről és lombhul- lató erdeiről híres. Az erdők jelentik a fő természeti kincsét (a „zöld aranyat”) és gaz- dasági fejlődésének egyik jelentős forrását. A Székelyföld erdőségeiről kialakult kép

azonban sok esetben irreális. Az utóbbi évtizedekben több hektárról tűnt el az erdő véglegesen, s ma már a hegyvidékek jelentős hányadán legelők és rétek terülnek el.

2.3.2.2. A JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET

A rendszerváltozás után lezajlott reprivatizáció során az erdőterületek tulajdon- formáinak aránya a következőképpen alakult: 3 millió 600 ezer hektár állami tulaj- donú erdő; 1 millió hektár önkormányzati erdő; 800 ezer hektár közbirtokossági, közösségi és egyházi erdő; 960 ezer hektár természetes személyek tulajdonában lévő erdő és 2700 hektár egyéb tulajdonforma.

72

Pagina 74

2.3. A Mikó Imre Terv célterületének általános gazdasági jellemzői

Romániában a földalapról szóló 1991. évi 18. sz. törvény alkalmazásával kez- dődhetett volna el az erdők reprivatizációja, azonban a tulajdonosonként egy hektárig terjedő erdő visszaigénylési jogával kevesen éltek. Ennek két fontosabb oka volt: egyrészt a tulajdonosok nem fogadták el egykori vagyonuk ilyetén meg- csonkítását, másrészt az erdőterületeket sok esetben nem ott mérték volna ki, ahol eredetileg az erdőtulajdonosé volt. Emiatt egy későbbi teljesebb visszaszol- gáltatás reményében a tulajdonos nem akarta darabokra szaggattatni egy terü- letben gazdaságosabban gondozható, őrizhető erdejét. Tíz év elteltével, 2000 januárjában megjelent a 2000. évi 1. sz. törvény, amely a földalapról szóló 1991. évi 18. sz. törvénynek és az 1997. évi 169. sz. törvény- nek az előírásai szerint igényelt mezőgazdasági földterületek és erdőterületek fe- letti tulajdonjog helyreállítását szabályozta. E törvény 28. szakasza kimondja,

hogy az erdészeti területekkel történő gazdálkodás és kitermelés megszervezése érdekében a közbirtokosságok és egyéb típusú társulási formák tagjai, illetve azok örökösei bíróság által jóváhagyott társulásba tömörülnek. Gyakorlatilag ez volt az a történelmi momentum, amikor a volt közbirtokosságok újraalakultak. A törvény életbelépése óta eltelt időszakban a székelyföldi erdőtulajdon-szer- kezet gyökeresen megváltozott. Székelyföld erdőterületének jóval kevesebb, mint fele maradt meg állami köztulajdonban. A magántulajdon visszaállításának igazi nyertesei az egykori közbirtokosságok, amelyek területük túlnyomó részét visz- szakapták, ezzel szemben az egyházi és oktatási intézmények korlátozottabban nyerték vissza tulajdonjogukat. Az erdő-visszaszolgáltatás a magánszemélyek esetében történik a legvontatottabban.

A magántulajdonban levő erdők ügykezelését magánerdészetek végzik, vagy az állami erdészetek szerződéses alapon. Több mint 100 magánerdészet működik, 80%-uk az erdélyi megyékben (Brassó, Kovászna, Hargita, Maros és Beszterce me- gyében). Központi irányításukat az országos erdészeti közhatóság keretében műkö- dő igazgatóság látja el. A magánerdészetek a romániai erdőterületek 20%-át keze- lik. Az egyéni erdőtulajdonosok esetében súrlódások is elképzelhetőek, hiszen a jog- szerű erdőgazdálkodás érdekében szerződést kell kötniük az erre szakosodott ma- gán vagy állami erdészeti hivatallal. Ha a szerződést nem kötik meg, és az erdőgaz- dálkodás nincs biztosítva, akkor az erdőtulajdonos büntethető. Sok kistulajdonos esetében, aki visszaszolgáltatott erdőt kapott, senki nem értesítette a tulajdonost, hogy amikor átadták neki az erdőt, azt automatikusan kivonták az állami erdésze-

tek által kezelt területek köréből. A megfelelő támogatási rendszer hiánya, az erdők visszaszolgáltatásának nem megfelelő előkészítése hozzájárult az erdők jogtalan kivágásához. 1990 után több mint 30 ezer hektár került magántulajdonba. A hibák kiküszöbölése és az erdőterület csökkenésének megállítása céljából fo- lyamatosan tökéletesíteni kell a fenntartható erdőgazdálkodási stratégiát. 2005- ben megjelent az erdők kötelező ügykezelésére vonatkozó sürgősségi kormányren- delet, de még mindig van országos szinten 500 ezer ha erdő, amelyekben a tulajdo- nosok nem biztosították a magán- vagy állami erdészetek ügykezelését.

73

Pagina 75

2. HELYZETELEMZÉS

A törvényi szabályozás több esetben nem kielégítő mélységű, elsősorban a termé- szetvédelem területén. A hatályos környezetvédelmi törvény és más rendelkezések például nem ismerik az elsődleges (azaz érintetlen, ősi állapotában fennmaradt) erdő fogalmát, így az illetékes intézménynek nincs jogi lehetősége ennek védelmére kötelezni a területen beruházókat. Így robbanhatott ki 2011-ben az európai jelen- tőségű Retyezát primér erdőin átvezetőnek tervezett műúttal kapcsolatos, nagy visszhangot kiváltó polémia a zöld szervezetek, a beruházó és a környezetvédelmi hivatal között.

2.3.2.3. AZ ERDÉSZETHEZ SZOROSAN KAPCSOLÓDÓ IPARÁGAK

Erdély számottevő erdőállományához mérten a kapcsolódó faipari szektor jelen- tős helyet foglal el a térség gazdaságában, de a román nemzetgazdaság viszonyla- tában is fontos ágazatnak számít. Az iparág összességében véve exportképes, ugyanis Románia fő kiviteli cikkei közé tartoznak a faipari termékek (például a bú- tor és a faipari félkész termékek, valamint a nyersfa).

Környezeti hatások: Az ágazathoz a kilencvenes években a gyors meggazda- godás reményében véghezvitt rablógazdálkodás negatív konnotációja fűződött, ami összefügg az erdők elhúzódó reprivatizációjával is. Ez az esetek többségében az ellenőrizetlenül elszaporodott tarvágásokat jelenti, amelyeknek káros ökológi- ai hatásai vannak, továbbá az egyre gyakoribb árvizeket és földcsuszamlásokat is kapcsolatba hozzák a jelenséggel. Súlyos gond még a melléktermékként keletkező fűrészpor okozta környezet- szennyezés, amit ki lehetne küszöbölni a fűrészpor fűtőanyagként történő szer- vezettebb felhasználásával. A Romániában kitermelt fatömeg 5-7%-a csak tüzelésre alkalmas, de fűtésre ennél többet használnak fel. A rendszerváltás következtében felszámolódott nagy fafeldolgozó üzemeket felváltó kis faipari vállalatokban a megmunkálás során

keletkezett fahulladék bárminemű hasznosításának a foka sokat romlott. A fű- résziparban a feldolgozott faanyag 25–35%-a hulladékká válik, ami a cellulóz- gyártásban és fűtőanyagként hasznosítható. A további megmunkálás (bútorgyár- tás) során a fűrészáru közel fele szintén hulladékká válik, ami főleg a szárítóbe- rendezések működtetéséhez szükséges hő előállítására fordítható.

A faipar a hegységi övezet hagyományos iparága. Sok helyütt a kézműipart és az építészetet is éltette az erdő közelsége: az Avasvidék, a Máramaros, a Kolozs me- gyei, a bihari és a naszódi – főként románok lakta – hegyvidéki övezet, illetve a Mócvidék tartozik ide. Az utóbbi térségben az ezredfordulón bővültek is az ágazat- ban a termelőkapacitások, miután a faipari cégek fokozták a jelenlétüket, kihasz- nálva a terület hátrányos helyzetű státuszát és az ehhez kapcsolható beruházási kedvezményeket. A főbb fakitermelő központok mellé települtek a fűrészáru-előállító üzemek. Ilyen központok Bikszád, Giródtótfalu, Máramarossziget, Felsővisó, Borsabánya, Kisilva, Felsőborgó és Borgóbeszterce a Keleti-Kárpátokban; továbbá a Kolozs megyei Kis- sebes és a Bihar megyei Mezőtelegd, valamint Bokszeg, Borosjenő és Borossebes települések Arad megyében. Ezenkívül Pankotán és Pécskán (Arad megyében), va-

74