Ediția 2013

Pagina 84

2.3. A Mikó Imre Terv célterületének általános gazdasági jellemzői

10. térkép: Az innováció-disszemináció romániai és erdélyi központjai (2008)

Ezeken az innovációs szolgáltatókon kívül a magánszféra további, kiegészítő szolgáltató szervezetei is jelen vannak a térségben: például a tanácsadó szerveze- tek, a kereskedelmi és iparkamarák, az ipari és logisztikai parkok, a pénzintézetek, a vállalkozói szövetségek, valamint a klaszterek.

7. ábra: Az innovációt közvetlenül támogató intézmények megoszlása Románia nagytérségeiben (2008)

83

Pagina 85

2. HELYZETELEMZÉS

8. ábra: Az innovációt közvetlenül támogató intézmények százalékos megoszlása Románia nagytérségeiben (2008)

Erdélyben a legkedvezőbb szervezeti mixszel Temesvár (technopolisz, technológiai- transzfer- és információs központ) rendelkezett, míg a jelentős felsőoktatási poten- ciállal bíró Kolozsvár egyelőre kevésbé markánsan jelenik meg a térségben. A kö- zeljövőben ez a helyzet akár jelentősen is változhat, hiszen a sikeres és innovatív iparágakat letelepítő iparipark-fejlesztések (TETAROM I–V), illetve a tervezett ko- lozsvári technopolisz Erdély fővárosának a pozícióját fogják erősíteni az időszakos negatív – a gazdasági világválsággal összefüggő – események (például a Nokia kivo- nulása) ellenére. Hosszabb távon a tágabban értelmezett erdélyi térségben az inno- váció fő központját a Temesvár–Kolozsvár kettős fogja jelenteni, de mellettük a ré- gió nagyobb városai is erősödhetnek a Nyugat-Európában már bejáratott új inno- váció és K+F orientált szervezeti formák megjelenésével (például kiválósági közpon- tok, versenyképességi pólusok – például Nagyvárad, Arad stb.).

2.3.4.2. AZ INNOVÁCIÓ JELLEGE ÉS DINAMIKÁJA ÉSZAK-ERDÉLY (AZ ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIAI

RÉGIÓ) PÉLDÁJÁN

A Kolozsvár központú Északnyugat-romániai régió példáján mutatjuk be a tá- gabb térséget általában is jellemző erdélyi sajátosságokat az innováció és a K+F területén. A régió kkv-inak mindössze fél százaléka tekinthető innovációs profilúnak, ami 400 vállalkozást jelent a 75 000-ből. A K+F létszámában is hasonlóan alacsony arányokat tapasztalhatunk: a foglalkoztatottak mindössze 0,7%-a tevékenykedik a kutatás-fejlesztés területén a régióban. A K+F helyi GDP-hez való hozzájárulása az országos átlagot sem éri el: mindössze 0,45% (2008), ami alig több, mint egyhuszada a régiós mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulásának (8,6%). A legtöbb régióbeli kkv alacsony termelékenységű, és alacsony hozzáadott értékű tevékenységet végez a termelő szektorban. Főbb termékeik: a textíliák, az élelmiszerek, a gépek és a bú- torok; illetve a közelmúltban megjelent az IKT-szektor is a palettán.

Mindenesetre a térség innovációorientált vállalkozásai részéről megfogalmazód- tak olyan igények, amelyek figyelembevételével előrelépésre lehetne számítani az

84

Pagina 86

2.3. A Mikó Imre Terv célterületének általános gazdasági jellemzői

innovációs szemlélet helyi megerősödésében, illetve elterjedésében. Az említések arányának sorrendjében ezek a következők:

• • a képzési igények kielégítése;
• • a befektetések és a kockázati tőke markánsabb jelenléte;
• • a kevés és fejletlen kutatási és technológiai infrastruktúra fejlesztése, techno-

lógiai központok létesítése;

• • menedzsmentkompetenciák fejlesztése;
• • a logisztikai és a fizikai infrastruktúra-hiányosságok kiküszöbölése;
• • a szervezetfejlesztés;
• • az üzleti környezet fejlesztése (piac, jogszabályok, adózás stb.);
• • a termékfejlesztés időintervallumának lecsökkentése.

Egy átfogó 2008. évi vizsgálat során felmérték a romániai régiók innovációs po- tenciálját számos indikátor egybevetése alapján, amelyeknek a legfontosabb cso- portjai a következők voltak: oktatás, iskolai végzettség; K+F létszám; a magánszféra K+F kiadásai; a közszféra K+F kiadásai; a marketing, a gazdasági előrejelzés, a kör- nyezeti monitoring szakterületen dolgozók száma; a közszféra innovációs támoga- tásai; a kkv-k innovációs tevékenysége; a vállalkozások közötti együttműködések; a termékfejlesztés; a tanácsadás; a stratégiai dokumentumok; a szabadalmak, a levédett ipari fejlesztések és a védjegyek. A felmérés eredménye a következő két áb- rában foglalható össze, kiemelve a három erdélyi régió helyzetét:

9. ábra: Az innovációs tényezők értékelése (pontszámok)

25. táblázat: A régiók rangszáma az innovációs tényezők értékei alapján

Innovációs Tudás- Innová- Az innovációs Szellemi Régiók növekedési teremtő ciós ka- tevékenység tulajdon és potenciál potenciál pacitás teljesítménye szabadalmak Északnyugat-Románia 5 5 2 7 7 Nyugat-Románia 7 4 5 5 6 Közép-Románia 6 6 6 6 2

85

Pagina 87

2. HELYZETELEMZÉS

Innovációs Tudás- Innová- Az innovációs Szellemi Régiók növekedési teremtő ciós ka- tevékenység tulajdon és potenciál potenciál pacitás teljesítménye szabadalmak Bukarest és Ilfov megye 1 1 1 1 1 Északkelet-Románia 4 7 7 3 3 Délkelet-Románia 2 8 4 2 4 Dél-Románia 3 2 3 8 8 Délnyugat-Románia 8 3 8 4 5

2.3.5. AZ IPAR ÉS AZ ÉPÍTŐIPAR

A romániai rendszerváltás, a gazdaság átszervezése és ezzel együtt a kedvezőtlen munkaerő-piaci folyamatok következtében az 1990-es években megsokasodtak a szociális problémák is. A gazdasági válság következtében a munkaerő foglalkozta- tásának lehetőségei és a foglalkoztatás szintje is csökkent, a munkanélküliség pe- dig néhány erdélyi térségben krónikussá vált. A kedvezőtlen folyamatokat tükrözi, hogy 1990 és 2000 között a foglalkoztatottak száma Kovászna megyében 10, Har- gita és Maros megyében kb. 18-18%-kal mérséklődött.

2.3.5.1. AZ IPARI FOGLALKOZTATÁS

A rendszerváltást követő kedvezőtlen gazdasági folyamatok különösen súlyosan érintették az ipart és ezen belül az építőipart is. 1990 és 2003 között romániai át- lagban 43,0%-ról 29,5%-ra csökkent az iparban és az építőiparban foglalkoztatot- tak aránya. Még szemléletesebben tükrözi az ágazat hanyatlását a bruttó hazai termékhez való hozzájárulás alakulása: míg 1990-ben a GDP közel 2/3-át az ipar és az építőipar szolgáltatta, addig 2002-ben ez az arány (33,9%) már alig haladta meg az egyharmadot. Erdélyt a gazdasági szerkezetváltás azért is érintette különösen érzékenyen, mert – a partiumi területek kivételével – az ipar részesedése a gazdaságból meghaladta az országos átlagot: ez az arány a legnagyobb Erdély középső területein volt (2002- ben 40,2%). Fontos kiemelni azonban, hogy a rendszerváltás után kialakult ipari válság nem

változtatott érdemben a térségi hierarchián: az ipari hagyományokkal rendelkező megyék megőrizték pozícióikat az ágazaton belül végbement létszámleépítések elle- nére is, sőt Bihar megye még javítani is tudott relatív helyzetén. Az utóbbi években a piacgazdaság kialakulásával csak a gazdaságosan működő ipari vállalkozások maradhattak fenn, így azokban a körzetekben, ahol több nagy- vállalat bizonyult életképtelennek, jelentős szociális problémák jelentkeztek a mun- ka nélkül maradt lakosság körében. Például csak Észak-Erdélyben 10 hátrányos helyzetű övezet alakult ki. Az 1990-es években az ipari foglalkoztatottság szintje csökkent, a 2000-es évek- ben azonban ez a folyamat lelassult, illetve megállt, és az ipari foglalkoztatottak arányának csökkenése nem a létszámuk csökkenése miatt, hanem a szolgáltató szektor élénkülése miatt következett be.

86

Pagina 88

2.3. A Mikó Imre Terv célterületének általános gazdasági jellemzői

26. táblázat: Az ipari szektor súlya Erdély nagytérségeiben

A régió hozzájárulása Az ipar és az építőipar a GDP-hez (%) részaránya (%) Nyugat-Románia 9,8 33,1 Északnyugat-Románia 11,9 31,5 Közép-Románia 12,6 40,2 Erdély összesen 34,2 35,1 Románia 100,0 33,9

A foglalkoztatottak megoszlása alapján kitűnik, hogy a Közép-romániai fejleszté- si régió (Belső-Erdély) – és a táblázatban pontos adatok hiányában nem szereplő Székelyföld – iparosodottabb, mint a romániai térségek átlaga, viszont ez elsősor- ban az alacsonyabb hozzáadott értékű könnyű- és élelmiszer-ipari foglalkoztatás- nak köszönhető. Ezek az ágazatok ellenben a mai piaci körülmények között nem jelentenek húzóerőt Erdély egészének gazdasága számára.

2.3.5.2. IPARI TÉRSÉGEK ERDÉLYBEN

Az iparterületek kialakulását elsősorban a következő tényezők határozták meg: a kitermelőipar lelőhelyei, az energiatermelés központjai, a szállítási útvonalak kö- zelsége, a tevékenység végzéséhez szükséges földrajzi adottságok (például a víz je- lenléte), a munkaerő szakképzettsége és az elosztási piacok. A nagyobb romániai ipari körzetek közül az alábbiak találhatók Erdély területén, vagy érintik Erdélyt:

• • A délnyugati ipari vidék Krassó-Szörény, Temes, Hunyad és Arad megye terü-

letére esik. Energetikai ipara, bányászata, vaskohászata, színesfémipara, gép- és vegyipara, valamint élelmiszeripara jelentős. Ipari tengelyei a Déva– Resicabánya-, Déva–Brád- és a Temesvár–Arad-vonalak, továbbá kőszene és vegyipara miatt jelentős még a Petrozsényi-medence térsége is.

• • Az Erdélyi-medence ipari vidéke Brassó, Szeben, Fehér, Maros, Hargita,

Kovászna, Beszterce-Naszód megye és Belső-Erdély nagyobb városai (Kolozs- vár, Marosvásárhely, Nagyszeben). Főbb iparágai a földgázra épülő energetika, a vegyipar, a gépipar, a faipar, a könnyűipar és a mezőgazdaságra épülő élelmi- szeripar. Ipari alkörzetei a Brassó–Fogaras–Nagyszeben ipari tengely, a Küküllők dombvidéke, Kolozsvár és környéke, a Torda–Aranyosgyéres–Nagyenyed- tengely, a Kolozsvár–Szamosújvár–Dés-tengely, a Közép-Maros-vidéke (Gyula- fehérvár–Szászsebes), valamint a Nagyszamos–Beszterce-tengely.

• • Az Északnyugat-Románia ipari vidékét Bihar, Szilágy, Szatmár és Máramaros

megye alkotják. Jellemző iparágai az energetika, az alumíniumkohászat, a gép- ipar, a textilipar és az élelmiszeripar. Alkörzetei a Sebes-Körös menti iparvidék (gépipar és energetika), a Szatmárnémeti–Nagybánya ipari térség (fémipar, gép- ipar, faipar és élelmiszeripar), valamint Zilah és Margitta vidéke (gépipar, épí- tőanyag-ipar, vegyipar és faipar). Az iparvidékek területi elhelyezkedését döntően befolyásolta a területen elérhető nyersanyagok közelsége. Nem mindig volt ez így: a rendszerváltás előtti időszakban az iparterületek és gyárak létesítése pártutasításra történt, ami egy piaci körülmé-

87

Pagina 89

2. HELYZETELEMZÉS

nyek között fenntarthatatlan állapotot eredményezett. Az erőltetett iparosítás ered- ménye többek között a csíkszeredai traktorgyár vagy a kohászat és vasgyártó üzem fejlesztése Szentegyházán. Ezzel párhuzamosan folyt az alacsony hasznosítható anyagtartalmú nyersanyagot (például alacsony réztartalmú ércet vagy fűtőértékű szenet) kitermelő bányák működtetése, amely hosszú távon jelentős környezeti ká- rokat is okozott. A szocialista iparosítás eredménye a viszonylag kisszámú, de sok foglalkoztatottat alkalmazó nagyvállalatok létrejötte. Számos ilyen nagyvállalat el- avult technológiát alkalmazott, továbbá a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodását nehezítette a marketing- és menedzsmentismeretek hiánya is.

2.3.5.3. AZ IPAR TERÜLETI-ÁGAZATI SZERKEZETE

A kitermelőipar elsősorban a Kárpátok vonulatának érc- és energetikainyersanyag- előfordulásaira alapoz, de az Erdélyi-medence földgázvagyona, a kőszén (lignit), az építőanyagok és a só előfordulásai is megemlítendőek. A hagyományos erdélyi bányászat súlypontja, a Zsil-völgyi oligocén barnakő- szén-telepekre épülő szénbányászat az elmúlt években-évtizedekben a gazdaságo- san kinyerhető készletek kimerülésével párhuzamosan leépült. Az egész bányásza- ti szektor átalakulását hűen tükrözi két adat: 1992 és 2000 között a bányászok létszáma országos viszonylatban 62%-kal csökkent az érckitermelési ágazatban és kb. 56%-kal a szénbányászatban. Erdélyt kisebb mértékben érintette a szénhidro- gén-termelés csökkenése, amely elsősorban az Erdélyi-medence és a Bánság (Temesi-síkság) területére koncentrálódik. A szénkészletek kimerülésével az ener- getikai ipar egyre inkább a szénhidrogénekre épít, de a gyors folyású folyókra is te-

lepültek kisebb kapacitású vízi erőművek. A fémfeldolgozás hagyományos kohá- szati központjai a dél-erdélyi ipari bázisterületekre koncentrálódnak. A Petrozsény környéki barnaszénre épülő központok (Resicabánya és Vajdahunyad) ma válság- gal küszködnek. A színesfémércek legfontosabb feldolgozóközpontja Zalatna, ahol rézércfeldolgozás folyik. Verespatakon található Európa legnagyobb ismert arany- érclelőhelye, a ciántechnológián alapuló kitermelés azonban széles körű nemzetkö- zi tiltakozást váltott ki, különösen a tiszai ciánszennyezés után. A gépipar is a rendszerváltozás vesztesei közé tartozik: az alágazatok közül külö- nösen a nehézgépipart és a szerszámgépgyártást érintette hátrányosan az átalaku- lás. A vasútijármű-gyártásban korábban élenjáró helységek közül Resicabányán és Karánsebesen visszaesett a termelés, Aradon viszont az utóbbi időben is folyik mo- torvonat-összeszerelés. Az autóalkatrész-gyártásban Arad, Nagyszeben, Temesvár,

Kolozsvár, Zilah és Brassó érintettek, de mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az autógyártás elsősorban Románia Erdélyen kívüli területeit érinti. A könnyűipari ágazatok közül a textil-, az élelmiszer- és a kézműipar jelenléte Erdély szinte teljes területére jellemző, dominanciájukat elsősorban a helyi adott- ságok határozzák meg.

2.3.5.4. AZ IPAR MINT FONTOS TŐKEVONZÓ TÉNYEZŐ

A külföldi tőkebefektetések tekintetében Románia egésze mintegy 10 év fáziské- sésben volt Magyarországhoz, illetve a négy visegrádi országhoz képest, de ezt a lemaradást az elmúlt néhány évben – a befektetőbarát kormányzati intézkedések- nek köszönhetően – sikerült igen nagy mértékben ledolgozni. A külföldi tőke elsőd-

88

Pagina 90

2.3. A Mikó Imre Terv célterületének általános gazdasági jellemzői

leges célpontja Bukarest és környéke (vagyis Ilfov megye), az összes 1991 és 2001 között beáramló tőke 51,7%-a ide érkezett. A romániai külföldi tőkebefektetések egynegyede az erdélyi régiókban realizáló- dott. A Közép-romániai fejlesztési régióba az 1990-es években 330 millió USD mű- ködő tőke áramlott, amely az országos érték 6,9% volt, s az erdélyi régiók viszony- latában ez volt a legalacsonyabb összeg. Ráadásul ebből a Székelyföldre jutó 113 millió dollár 3000 vállalkozás között oszlott meg, aminek következtében az 1 lakosra jutó külföldi tőke értéke egész Erdélyt figyelembe véve Hargita és Kovászna megyében a legalacsonyabb. Székelyföld a Magyarországról érkező befektetések második legfontosabb célte- rülete volt Bukarest után. Az 1991 és 2001 között Romániában befektetett 190 mil- lió USD egynegyede jutott Hargita és Kovászna megyébe. A térség legnagyobb ipari

beruházói a Dunapack, a Tiszai Vegyi Kombinát és a Pannonplast voltak. Erdély nyersanyaggazdagsága is jelentősen hozzájárult a tőke beáramlásához. A magas beruházási költségű kitermelés beindításához nagy mennyiségű tőkére volt szükség, amelyet sokszor csak a külföldi befektetők tudtak biztosítani. A verespataki nemesfémbányászat példája is bizonyítja, hogy a befektetők elsődleges érdeke a profittermelés, és a további szempontokat sokszor ennek rendelik alá. 2000-ben ez ökológiai katasztrófához vezetett.

2.3.6. A KÖZLEKEDÉS

Erdély helyét az európai közlekedési térben elsődlegesen a Kárpát-medencében elfoglalt helyzete határozza meg. A közlekedési kapcsolatokat mind a térségen be- lül, mind a szomszédos térségekkel (például Havasalföld, Moldva és Ukrajna) a Kárpátok magashegységi jellege nehezíti az átjárható hágók, keresztvölgyek és szo- rosok ellenére. A térség nyugati-délnyugati irányba nyitott, így Magyarország és a Vajdaság felé a közlekedési hálózatok kialakításának lehetőségei kedvezőbbek. A legrosszabb elérhetőséggel Székelyföld rendelkezik.

2.3.6.1. A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS

A szocializmus évtizedeiben a romániai közúti infrastruktúra sem mennyiségi, sem minőségi értelemben nem bővült érdemben, az utak átbocsátóképessége ala- csony, minőségük pedig a legtöbb útszakasz esetében erősen kifogásolható volt. A romániai rendszerváltás után a helyzet javult, elsősorban a fő tranzitútvonalakat érintő útminőség-javítások következtében. Az átbocsátókapacitás bővítését jelentő gyorsforgalmi útépítések azonban továbbra is vontatottan haladnak. A területegy- ségre és lakosságszámra vetített gyorsforgalmi utak teljes hosszát figyelembe véve Románia Európában az utolsók között szerepel. A 6 tervezett, illetve megvalósult gyorsforgalmi út és autópálya közül az alábbiak érintik Erdélyt:

89

Pagina 91

2. HELYZETELEMZÉS

10. ábra: Az Erdélyt érintő tervezett, illetve megvalósult gyorsforgalmi utak és au- tópályák

Az A1, az A3 és a tervezett Nagybánya–Pete(–Nyíregyháza)-autópálya Magyaror- szágot köti össze Erdély különböző részeivel. Az A1-es út a magyarországi M43-as autópálya megépülése után közvetlen autópálya-összeköttetést tesz majd lehetővé (Dél-)Erdély és Magyarország, illetve a nyugat-európai országok között. Az európai TEN hálózati elemek közül 3 érinti Romániát: a Nagylak–Arad–Buka- rest–Konstanca-útvonal (IV/b), a Duna mint nemzetközi vízi út (VII.), valamint az ország keleti felén Kisjenőt Bukaresttel és a bulgáriai Dimitrovgráddal összekötő, IX. számú folyosó. E három útvonalból mindössze az Arad–Temesvár–Déva–Nagy- szeben-útvonal érinti Erdély déli részét. A nagyszabású tervekhez képest jelentősen késnek az új autópálya-szakaszok építései mind Erdélyben, mind Románia többi részén. Románia teljes úthálózatának hossza 81 713 km, amelyből 2009-ben mindössze

66 632 km volt burkolt. Ez az arány jól tükrözi a mellékúthálózat általános állapo- tát, amely Erdélyben még a romániai átlagtól is elmarad. Erdély közúti elérhetősé- gét az utak állapotán kívül az is nehezíti, hogy a szomszédos országokból való átju- tást a határátkelőhelyek hiánya, illetve a meglévők kis kapacitása gátolja, ami különösen a nagyobb forgalmú időszakokban (például az ünnepek és a szabadsá- golások előtti/utáni időszak) jelent komoly problémát. A határok körülményes át- járhatósága különösen a magyar–román határ menti területeken élők számára je- lent súlyos gondot, az évszázadok alatt kialakult piacok és vonzáskörzetek Trianon után történt szétszabdalódása miatt.

2.3.6.2. A VASÚTI KÖZLEKEDÉS

Erdély vasúthálózatának gerincét a Magyar Királyság, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia idején kiépült vasútvonalak alkotják. A mai Románia első vasútvonalát Oravicabánya és Báziás között építették 1854-ben, elsősorban teherszállítási cé- lokra, a szénbányászat kiszolgálására. 1875-re Erdélyben is megépültek a vasúti fővonalak, amelyet a Baross-korszakban több mellékvonal követett. A szocializmus időszakában is folytatódott a vasúti hálózat kiépítése, illetve a kapacitásigényeknek megfelelő bővítés és korszerűsítés: kétvágányúsítások, vala- mint vasút-villamosítás. A kommunista rendszer bukásakor (1990 körül) Románia

90