Ediția 2013

Pagina 52

2.1. A Mikó Imre Terv célterületének földrajzi és környezeti jellemzői

• • a megye északi-központi területét alkotó Olthévíz, Alsórákos és Kőhalom,
• • a megye nyugati-központi területét alkotó Fogaras és Viktóriaváros helységek.

A 2003. és a 2004. év adatainak összehasonlítása alapján az Északnyugat-ro- mániai régió vonatkozásában nem szabad arra következtetnünk, hogy regionális szinten az üvegházhatást okozó gázak kibocsátásának a növekedése figyelhető meg, hiszen azt is tekintetbe kell venni, hogy a jelentett különbségek valójában a keres- kedelmi szereplők számának növekedésével magyarázhatók. A nehézfémszennyezés fő forrását a belső égésű és szikragyújtású motorokból származó kipufogógázok képezik. A feldolgozási tevékenységek – elsődlegesen az ólom termelése, a kohászat és a vasgyártás (38%) – mellett a légkörszennyezés leg- fontosabb forrása a közúti forgalom (54%). A környezetben tartósan megmaradó szennyező anyagok általános forrásai a szállítási, a kohászati, az energetikai (PCB), a vegyipari, a mezőgazdasági (növény- védő szerek) és a hulladékgazdálkodási (a kórházi hulladék égetéséből származó

dioxinok) tevékenységek. Az Északnyugat-romániai régió fő szennyező anyagai a szálló és üledékporok, amelyek jelentősen meghaladják a legnagyobb megengedett koncentrációs értéket. A levegő porszennyezésének több forrása van. Jelentős kibocsátó a kohászat és a vasgyártás, valamint a szilárd tüzelésű kazánok, a cementgyárak, a közúti szállí- tás, illetve a hulladékhányók és -lerakatok. A CO2-kibocsátás esetében lényeges, hogy a feljegyzések alapján Kolozs megye, majd mögötte Bihar és Máramaros megye az a három közigazgatási egység, ahol a legtöbb a szennyezőanyag-forrás. Az üvegházhatást okozó általános gázkibocsátás szempontjából a régióban Kolozs megye van az első helyen, Szatmár megye pedig a másodikon. Összességében a szennyezés nagymértékben a feldolgozóipar energeti- kai égetési tevékenységeinek tulajdonítható.

A N2O-kibocsátás esetében a 2004. évi kibocsátás 79%-ban tulajdonítható a mezőgazdasági tevékenységeknek, és csupán 8%-ban a nem ipari tüzelőberendezé- sek működésének. A 2003. és a 2004. év adatainak összehasonlítása alapján arra következtethetünk, hogy regionális szinten az üvegházhatást okozó gázkibocsátás növekedésének az oka a kereskedelmi szereplők számának növekedése. A Nyugati fejlesztési régióban elvégzett szennyezőanyag-kibocsátási mérések a 2004. évvel kezdődően a SO2-kibocsátás csökkenését jelezték. Ez a tendencia in- kább Krassó-Szörény és Temes megyékre jellemző, ugyanakkor a lakások fűtésé- ben bekövetkezett jelentős módosulásokat mutatja, nevezetesen azt, hogy előnyben részesítik a gázos tüzelőanyagot. A SO2 mérésekor feljegyzett éves átlagértékek is ezt a tényt tükrözik. Viszont a NO2 éves átlagkoncentrációja növekedési tendenciát mutat a 2004. évvel kezdődően, ami a járműparkolók megszaporodását és a közle-

kedés intenzitásának a fokozódását bizonyítja. Ezt jelzi a különböző kategóriákban meghatározott porok mennyiségének a látványos növekedése is. Az eddig végzett levegőminőségi kiértékelések tükrében a levegőt a legnagyobb mértékben az ipari tevékenységekből és a közlekedésből származó por szennyezi. A SO2-kibocsátás esetében megállapítható, hogy a régióra eső összkibocsátás 75%-a Hunyad megyéből származik, ahol az energetikai ipar mellett fémipari és feldolgozási csomópont is üzemel.

51

Pagina 53

2. HELYZETELEMZÉS

13. táblázat: Évi SO2-kibocsátás (t/év)

Megye 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Arad 15 836 15 946 11 710 14 109 13 309 11 833 11 666 10 981 8 635 Krassó- 20 400 20 076 19 400 19 972 19 857 19 832 19 517 2 951 874 Szörény Hunyad 62 800 403 300 154 400 79 900 54 100 43 400 41 600 45 600 39 687 Temes 10 900 8 610 9 246 4 373 3 973 3 333 3 900 3 550 3 687 Nyugati 109 936 447 932 194 756 118 354 91 239 78 398 76 683 63 052 52 884 régió

A nitrogén-oxidok kibocsátása (NOx) tekintetében a szennyeződés fő forrásai az energetikai égetések, a feldolgozóipar és a közúti forgalom. A 2008. évre vonatkozó- an a legnagyobb szennyezőforrást regionális szinten Hunyad megye jelentette, azonban 53,5%-kal kisebb arányban, mint 2007-ben.

14. táblázat: Évi NOx-kibocsátás (t/év)

Megye 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Arad 6 893 6 075 3 710 7 514 10 013 4 839 5 806 1 001 4 811 Krassó- 5 984 3 275 3 756 4 336 3 884 3 951 3 353 2 297 2 433 Szörény Hunyad 707 300 488 300 151 400 91 000 14 800 14 800 14 200 15 826 13 524 Temes 5 120 3 120 4 149 1 291 1 380 1 320 2 967 3 358 4 501 Nyugati 725 297 500 770 163 015 104 141 30 077 24 910 26 326 22 482 25 269 régió

A melegházhatású gázok kibocsátása (CO2, N2O) vonatkozásában megállapít- ható, hogy a CO2-kibocsátás fő forrásai az energetikai égetési tevékenységek, a fel- dolgozóipar (48,2%) és a nem ipari tüzelőberendezések (34%). A szén-dioxid-kibo- csátás legjelentősebb csökkentése a 2001–2002 kétéves időszakban volt tapasztal- ható. A CO2-kibocsátás tendenciája továbbra is csökkenő, de az erőfeszítéseket folytatni és általánosítani kell. A mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és erdészeti tevékenységek 44%-ban járul- nak hozzá a teljes N2O-kibocsátáshoz, 17% az energiaégési és a feldolgozóipari te- vékenységnek tulajdonítható, más forrásokból pedig 28% származik. A 2007. évhez képest a 2008. évben a kibocsátás 4,6%-os növekedése volt észlelhető, de ez ele- nyésző mérték ahhoz a növekedéshez viszonyítva, ami a 2007. évben következett be a 2006. évhez képest.

2.1.3.3. AZ ÁRVIZEK

Az Északnyugat-romániai régió esetében releváns kérdés az árvizeknek való kitettség: e szempontból a leginkább érintett területek a Körösök, a Szamos, a Ma- ros, a Nagy- és a Kis-Küküllő, a Temes, az Olt, valamint az Argeş medencéje. Az árvízvédelem érdekében beruházások történtek hidrotechnikai munkálatok megva- lósítására, ám ennek ellenére számos település van kitéve a természetes árvizek-

52

Pagina 54

2.1. A Mikó Imre Terv célterületének földrajzi és környezeti jellemzői

nek, mindez pedig az árvízvédelmi beruházások további folytatásának szükséges- ségét hangsúlyozza. A Nyugat-romániai fejlesztési régióban Krassó-Szörény megyében jelentős eredmény, hogy a vízfolyások mentén végrehajtották az árvizek elleni átalakítási, védelmi és területrendezési munkálatokat. Tekintettel a 2005. és a 2006. évi árvizekre, Hunyad megyében szükségessé vált az árvizek elleni infrastruktúrának hosszú távú stratégia alapján történő feljavítá- sa. 13 958 hektár területet minősítenek korlátozott zónának az árvizek miatt.

2.1.4. A TELEPÜLÉSRENDSZER ÉS A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT

Erdély településrendszere komplex történelmi fejlődés eredménye. A kialakulás és a fejlődés alapján a hálózat elemeit, illetve részhálózatait több csoportra oszthat- juk az alábbiak szerint:

• • Az elsődleges településrendszer a honfoglalást követően kialakult, javarészt az

Árpád-korban (a XIV. századig) kikristályosodott hálózat. Az Erdélyi- és a Pan- non-medence peremi részein (a Székelyföld kivételével) a folyamat elhúzódott a XVI–XVII. századig (például az Erdélyi-szigethegységben: a Belényesi-meden- cében és Zaránd környékén). Ez utóbbi területeken a betelepülés már javarészt román lakossággal történt.

• • A másodlagos településrendszer a török kort követően alakult ki az elpusztított

délnyugati területeken. A korábbi településhálózat csak részben újult meg, részben új egységekkel bővült: tervezetten, rácsos utcahálózattal, kicserélődött, telepes népességgel. E területen gyakoriak a kettős-hármas, nemzetiségi ala- pon szerveződött települések. Ez a településrendszer uralkodó a Bánságban, Arad megyében és Délnyugat-Bihar alföldi területein, vagyis a török hódítás érintette területeken. Északi határa a Sebes-Körös és Nagyvárad.

• • A modern kori változásokat a XX. századi telepítések jelentik: főleg a határvidé-

ki román telepes falvak, amelyek az első világháborút követően alakultak ki, il- letve az ötvenes évek extenzív településpolitikájának eredményeként létrejött, de gyakran nem tartósan fennmaradó, új települések. Leggyakrabban népe- sebb tanyák, farmok, állami gazdaságok, bányatelepek váltak statisztikailag is önállóvá. A jelenlegi népesség azonos arányban oszlik meg a városok és a falusi települé- sek között. A falvak típusai szerint megkülönböztethetők jellegzetes övezetek. Kife- jezetten óriásfalvas térségek (jellegzetesen többezres lakosságszámmal) léteznek a Bánságban és számos medencében (a Barcaságban, a Szebeni-, a Gyergyói-, illetve a Máramarosi-medencében). A kimondottan aprófalvas térségek (kevesebb mint félezer lakosú településekkel) a Mócvidéken, a Szamos-hátság és Udvarhelyszék déli részén jellemzőek. Az utóbb felsorolt vidékek jobbára a legelmaradottabb rurális

területek is egyúttal.

53

Pagina 55

2. HELYZETELEMZÉS

7. térkép: Revitalizálásra szoruló vidéki térségek

A román Nemzeti Területfejlesztési Terv (Planul de Amenajare a Teritoriului Naţio- nal) megnevezi azokat a rurális térségeket, amelyeknek 25–30 km-es körzetében nincsenek városi jellegű települések. Ilyen nagy összefüggő térségek találhatóak Temes és Arad megyék határán (18 község 206 000 lakossal), Arad és Bihar megye határán (13 település 104 000 lakossal), Szilágy megye keleti részén (13 település 108 000 lakossal), Máramaros és Szilágy megye határán (12 település 89 000 la- kossal), valamint a Mezőség északi részén (33 település 195 000 lakossal). Ez a dokumentum a revitalizálásra szoruló vidéki területeket is megnevezi, amelyek 1966 óta népességüknek legalább 30%-át, de az esetek zömében több mint 50%-át elveszítették. Országos szinten a községek egynegyede érintett, azaz 704 település. Az arányokat tekintve az erdélyi területek érintettek a leginkább: itt található az ilyen községek több mint fele, mégpedig összesen 379. Megyei bontásban a helyzet

a következő: 48 található közülük Kolozs, 35-35 Maros és Fehér, 33 Szilágy, 31-31 Krassó-Szörény és Temes, 29 Hunyad, 28 Bihar, 24 Arad, 23-23 Szeben és Szatmár, 15 Brassó, 9 Beszterce-Naszód, 8 Hargita, 5 Máramaros és végül pedig 2 Kovászna megyében. A revitalizálásra szoruló rurális térség összefüggő övezetet alkot a Szász- földtől a Mezőségen keresztül a Szilágyságig és Szatmárig, továbbá az Erdélyi-szi- gethegységben és a Partiumban Dél-Bihartól a Bánsági-érchegységig.

2.1.4.1. A VÁROSHÁLÓZAT

Az erdélyi városoknak négy történelmi generációja különböztethető meg. A legko- rábbi igazi városok a római korban alakultak ki (Porolissum, Napoca, Potaissa,

54

Pagina 56

2.1. A Mikó Imre Terv célterületének földrajzi és környezeti jellemzői

Apullum, Ampelum, Sarmisegetusa, Ulpia Traiana, Dierna). Ezek a városok nem maradtak fenn, a népvándorlás időszakában elpusztultak. A középkori városok a honfoglalást követően jöttek létre, néhány esetben ókori városok romjain. Katonai funkcióval rendelkeztek, egy-egy erőd, stratégiai pont körül alakultak ki. A legko- rábbiak Gyulafehérvár, Kolozsvár, Torda, Doboka, Küküllővár, Temesvár, Arad és Bihar voltak, később zárkózott fel az előbbiek mellé Nagyvárad, Brassó, Szeben, Szászmedgyes, Segesvár, Dés, Fogaras, Déva, Nagybánya, Vásárhely, Szatmár stb. Az újkori városok sorába a XVIII–XIX. századi kereskedelmi, ipari és bányászati központok tartoznak, mint például Szamosújvár, Erzsébetváros, Resicabánya, Pet- rozsény, Stájerlakanina stb. A városok legutolsó generációja az 1968-as közigazgatási átszervezéssel vagy azt követően jött létre. Többnyire mezővárosok magasabb közigazgatási rangra emelé-

sével keletkeztek, vagy üdülőtelepülésekként (például Szováta és Tusnádfürdő), esetleg iparvárosként (például Nándorhegy), avagy közlekedési csomópontként (Piski, Tövis) léptek elő.

8. térkép: Városok és agglomerációik

A városok növekedésének legintenzívebb időszakai a kommunizmus időszakára esnek. Az első hullámban (1948–1966) a regionális központok (és tartományszékhe- lyek) fejlesztése volt a cél. Ekkor Nagybánya népessége 208%-kal, Déváé 108%-kal, Brassóé 97%-kal, Marosvásárhelyé 84%-kal, Kolozsváré 57%-kal, Temesváré 56%-

55

Pagina 57

2. HELYZETELEMZÉS

kal, Nagyváradé pedig 49%-kal növekedett. A második, még intenzívebb időszak 1966 és 1989 közé esik, amikor a második vonalbeli városokat, főleg az újra megye- székhelyi rangot kapott középvárosokat fejlesztették. Ebben a 23 éves időszakban Zilah népessége 383%-kal, Sepsiszentgyörgyé 240%-kal, Besztercéé 235%-kal, Gyu- lafehérváré 223%-kal, Déváé 200%-kal, Resicabányáé pedig 71%-kal ugrott meg. A jelenleg is érvényben lévő területfejlesztési törvény a városok számára négy hi- erarchiaszintet határoz meg. A nulladik szintbe csak a főváros, Bukarest tartozik. Az első szint a regionális jelentőségű városokat fogja össze, általában a kétszáz- ezres lélekszámnál nagyobbakat. Erdélyből Brassó, Kolozsvár, Temesvár és Nagy- várad tartozik ide, ezek állnak a települési hierarchia csúcsán. A jelenleg érvényes jogszabályok szerint ezek a municípiumok hozhatnak létre nagyvárosi, metropolis- övezeteket. A második szintbe sorolódnak az általában 50 000 és 200 000 közötti

lélekszámú kisebb megyeszékhelyek, valamint a 30 000 és 70 000 közötti lélekszá- mú kisebb municípiumok, de a valóságban minden, kevésbé népes, ám kiterjedt vonzáskörzettel rendelkező megyei jogú város is. Ezek száma Erdélyben eredetileg (a jogszabály megszületésekor) 36 volt, de időközben a szám 41-re nőtt. A harma- dik szint a municípiumi ranggal nem rendelkező, korlátozott vonzáskörzetű kisvá- rosokat tömöríti. Ezek száma eredetileg 79 volt, jelenleg 94. A jelenleg érvényben lévő jogszabályoknak megfelelően nagyvárosi településtár- sulást, úgynevezett nagyvárosi vagy metropolisövezeteket Brassó, Kolozsvár, Te- mesvár és Nagyvárad hozott létre. Ezek közül csak a brassói tekinthető valós nagy- városi agglomerációnak, ahol a 400 000 fős népesség, amelyből 116 000 fő Brassón kívül él, három municípiumba, három kisebb városba és nyolc községbe tömörül úgy, hogy a rurális népesség aránya 10% alatt marad. A másik három város és tér-

sége inkább csak agglomerálódó övezetnek tekinthető, már csak azért is, mert a központi municípiumon kívül nem találhatók ezekben a zónákban más városi tele- pülések, sőt a rurális népesség aránya mindegyikben 10% fölötti. Összességében a Kolozsvári Metropolisövezetben a 378 000 lakos 16%-a (60 000 fő) él a 16 községben, a Temesvári Metropolisövezetben a 367 000 lakos 14%-a (50 000 fő) él a 15 községben, a Nagyváradi Metropolisövezetben pedig a 245 000 lakos 16%-a (39 000 fő) él a nyolc községben. Ezekhez hasonló agglomerálódó tér- ségek Marosvásárhely és Nagyszeben körül is mutatkoznak. Létezik néhány valós agglomeráció és konurbáció is Erdélyben, amely kisebb, de erősen iparosodott városmag körül jött létre. Ilyen a Déva–Vajdahunyad (Piski– Pusztakalán) és a Torda–Aranyosgyéres konurbáció, de a petrozsényi és a Nagybá- nya környéki agglomeráció is.

Az államhatárok gyengülésével határon átnyúló konurbációk és metropolisöve- zetek is kialakulhatnak (lásd: Magyar növekedési terv). A városok között megfigyel- hető hálózatosodás átterjed az országhatárokon is. E hálózat csomópontjaiban olyan közép-európai metropolistérségek formálódnak, amelyek létrejöttében kulcs- szerepet játszanak az innováció területén megfigyelhető együttműködések (például Szeged–Temesvár[–Szabadka]). A határon átnyúló metropolistérség potenciális ki- alakulásának központi eleme az egészségipar, valamint az ehhez kapcsolódó kuta- tás-fejlesztési tevékenység. Fontos, hogy a felsőoktatási rendszer átalakításával le- gyen legalább két-három olyan tudományegyetem, amely a világ első 500 legfonto- sabb egyeteme közé sorolható. Nagy eséllyel szerepel itt a Szegedi Tudományegye-

56

Pagina 58

2.2. A Mikó Imre Terv célterületének társadalmi jellemzői

tem, ezen belül is a természettudományi képzés. Fontos, hogy hosszú távon egy makroregionális – határon átnyúló – egészségipari központ jöjjön létre, amelyet Szeged Temesvár együttműködésével alakíthat ki.

Nagyvárad–Debrecen A Debrecen és Nagyvárad közötti hagyományos együttműködés előtt nyithat új távlatokat az élettudományi kutatás-fejlesztés és innováció egy térségbe történő összpontosítása. A határon átnyúló metropolistérségek azonban nem csak a K+F+I- re alapozva jöhetnek létre.

2.2. A MIKÓ IMRE TERV CÉLTERÜLETÉNEK TÁRSADALMI

JELLEMZŐI

2.2.1. A 2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ELŐZETES ADATAI

A 2011. év Romániában és Magyarországon egyaránt, de a Magyarországgal szomszédos többi országban is, részben a népszámlálás jegyében telt. Részletes és végleges adatok egyelőre nem ismertek, azonban néhány előzetes információ révén képet kaphatunk a Romániában, illetve a Magyarországot környező országokban élő magyarság demográfiai viszonyairól. A Romániára vonatkozó adatok tükrében megállapítható, hogy csökkent az or- szág népessége (20 millió fő alá), és e fogyatkozás alól vélhetően a magyarság lélek- száma sem képez kivételt, bár a részletes nemzetiségi adatok egyelőre nem ismer- tek. Ami biztosnak látszik, hogy egyre kisebb a magyarság részaránya Nagyváradon és Kolozsváron, míg Sepsiszentgyörgyön egyre nagyobb. Várhatóan kisebb arány- ban fogy a székelyföldi magyarság, mint Románia lakossága általában, azonban Kovászna megyében 5,03 százalékkal és Hargita megyében 6,57 százalékkal élnek

kevesebben, mint 2002-ben. Lényeges, hogy megfordulni látszik egy közel százéves trend, vagyis a két szé- kelyföldi megyében kisebb arányban csökkent a magyarok aránya, mint a románo- ké. Háromszéken a román 12,4 százalékkal, a magyar közösség 7,6 százalékkal fogyatkozott. Hargita megyében a magyarok 6,4 százalékkal, a románok viszont 14,7 százalékkal vannak kevesebben. Mindezek alapján úgy tűnik, sikerült megfor- dítani azt a trendet, amely 1910-től 2002-ig jellemezte a román–magyar arányt ebben a két megyében: az a tendencia, hogy a románok aránya folyamatosan nőtt egyik népszámlálástól a másikig, most változott. Sepsiszentgyörgyön 41 898 fő (76,7 százalék) vallotta magát magyarnak, 12 142- en (22,2%) románnak és 417-en (0,8%) romának. Az adatok azt mutatják, hogy a 2002. évi népszámláláshoz viszonyítva a háromszéki megyeszékhelyen 1,78 száza-

lékkal nőtt a magyarok aránya. Eközben a román közösség aránya 0,83 százalék- kal csökkent; illetve 0,71 százalékkal apadt a roma nemzetiségűek aránya, aminek oka részben az lehet, hogy sok magyar anyanyelvű roma magyarnak vallotta magát.

57

Pagina 59

2. HELYZETELEMZÉS

Mindezek mellett két erdélyi nagyvárosban, Nagyváradon és Kolozsváron is je- lentősen csökkenni látszik a magyarság aránya, hiszen Nagyváradon bő három százalékkal, 27-ről 23,81 százalékra csökkent a magyar lakosság aránya. Kolozs- váron 17%-ra csökkent a magyar lakosság aránya, ami több tényező összejátszásá- nak az eredménye: egyrészt kedvezőtlen a magyar közösség korfája, vagyis elörege- dő képet mutat, másrészt továbbra is jelentős a kivándorlás, illetve a külföldi mun- kavállalás is. Ezzel szemben Nagyszalontán 57-ről 58,3 százalékra nőtt a magyar népesség aránya. A Bihar megyei városok lakosságának száma általában csökkent, a megyé- ben pedig 40–50 ezerrel kevesebben laknak, mint tíz évvel ezelőtt. A magyarok részaránya több vidéki településen nőtt, a csökkenés főleg a kis- és szórványtele- püléseken figyelhető meg.

9. térkép: A magukat magyar nemzetiségűnek vallók aránya (2002) és változása (1992–2002), valamint a legnépesebb városok nemzetiségi megoszlása

58